Best of Izé

Ha egy kurta "részvétem"-et mondok, úgy vélheted nem őszinte. Nem állt szándékomban senkinek feltépni a lelki sebeit. Ha mégis ezt értem volna el, hát ne haragudj. Emiatt nem is akarom nagyon szaporítani ezzel kapcsolatban a szót. Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy szerintem minőségileg más, ha egyik szülő elveszik, mint az, ha - windowsos kifejezéssel élve - "alapértelmezett" a (pl.) két apa. De a vitának ezt a részét a fentebb elmondottak miatt mellőzném.

Idézek - így színesebb a válaszom:
"Lehet 30 év múlva kiderül, hogy a dupla apa, dupla anya felállás nem működik. Ingoványos talaj ez."
Ezzel lehet kísérletezni? Nem lenne bölcsebb esetleg mindenek előtt a gyermeket védeni? Megvárni pl. amíg egyértelműen láthatóvá válik, hogy ártalmas-e a gyereknek, hogy két apja van? Tönkretehetünk így egy életet, hogy a végén azt mondjuk, "bocsesz öcskös, majd legközelebb okosabbak leszünk"? Nem hinném. Ha netán mégis kiderül pl. 25 év múlva, hogy kutya baja nem lesz a gyereknek, akkor érdemiekben is lehet erről vitázni. Addig viszont maradjon tabu.

Amit látok, hogy sokan úgy vélik, a "gyerekvállalás" jog. Az élet nem jog kérdése, pláne nem egy gyereké. Sokkal inkább felelősségé. Akinek fontosabb a saját - gyereknevelés okozta- boldogsága annál, mint hogy mérlegelje az esetleges kárt, amit okozhat, azt alkalmatlannak tartom szülőnek. Remélem, egyetértesz.