A tudományosságról, és a tudomány mindenhatóságáról pedig most leírom tudósként a véleményem, úgy, hogy nekem a tudomány a hivatásom, és a szakmám nem az a típusú, amit elhivatottság nélkül tudna művelni az ember, DE:
Minden tudományos kérdésben sok a feltevés, az ember agyi képességei és felfogása a viszonylagos fejlettsége ellenére is igencsak korlátolt, és emiatt eleve csak leegyszerűsített modellekben tudunk gondolkozni, ezért a természetet SOHA nem fogjuk tudni felfogni a maga teljes komplexitásában. Már csak azért sem, mert korlátolja a látásmódunkat a
saját evolúciónk is, hogy az agyunk milyen feladatmegoldási sémákhoz alkalmazkodott, valamint az, hogy magunk is részei, "termékei" vagyunk a rendszernek, amit vizsgálunk, ezért nem tudunk teljesen objektív, külső szemlélőként közelíteni hozzá. Ez az, amit a "lelkes fiatalok" még nem látnak át. :)
Az ember nyilván igyekszik egzakt, objektív módon viszonyulni a kutatásokhoz, meghatározunk nemzetközi alapelveket, közös szabályrendszereket (hivatkozási protokoll, statisztika, stb.), amire szükség is van, hiszen így összehasonlítható, követhető a sokféle tudományos kutatás, de ez csak egy eszköz a hatékonyabb kommunikációhoz, az ellenőrizhetőbb, ismételhető munkához, de nem ez a lényege a kutatásnak. :) Maga a biológiai folyamatok matematikai dimenziókba történő átültetése a statisztikai összehasonlíthatóság miatt - amin egy normális tudományos kísérlet alapul - is gyakorlatilag leegyszerűsítése a dolgoknak, ami közben lehet, hogy épp a lényeg veszik el. Azért tesszük ezt, mert a biológia komplex világát egyszerűbb egy általunk kreált, tehát világos szabályokkal rendelkező, ismert világban elemezni. Ez sem könnyű, de még így sem teljesen üdvözítő megoldás.
Minden tudományos kérdésben sok a feltevés, az ember agyi képességei és felfogása a viszonylagos fejlettsége ellenére is igencsak korlátolt, és emiatt eleve csak leegyszerűsített modellekben tudunk gondolkozni, ezért a természetet SOHA nem fogjuk tudni felfogni a maga teljes komplexitásában. Már csak azért sem, mert korlátolja a látásmódunkat a
saját evolúciónk is, hogy az agyunk milyen feladatmegoldási sémákhoz alkalmazkodott, valamint az, hogy magunk is részei, "termékei" vagyunk a rendszernek, amit vizsgálunk, ezért nem tudunk teljesen objektív, külső szemlélőként közelíteni hozzá. Ez az, amit a "lelkes fiatalok" még nem látnak át. :)
Az ember nyilván igyekszik egzakt, objektív módon viszonyulni a kutatásokhoz, meghatározunk nemzetközi alapelveket, közös szabályrendszereket (hivatkozási protokoll, statisztika, stb.), amire szükség is van, hiszen így összehasonlítható, követhető a sokféle tudományos kutatás, de ez csak egy eszköz a hatékonyabb kommunikációhoz, az ellenőrizhetőbb, ismételhető munkához, de nem ez a lényege a kutatásnak. :) Maga a biológiai folyamatok matematikai dimenziókba történő átültetése a statisztikai összehasonlíthatóság miatt - amin egy normális tudományos kísérlet alapul - is gyakorlatilag leegyszerűsítése a dolgoknak, ami közben lehet, hogy épp a lényeg veszik el. Azért tesszük ezt, mert a biológia komplex világát egyszerűbb egy általunk kreált, tehát világos szabályokkal rendelkező, ismert világban elemezni. Ez sem könnyű, de még így sem teljesen üdvözítő megoldás.