"örül, hogy most mást cseszegetnek."
Azért például nézd meg a beavatási szivatásokat (talán a katonai beavatásokra igaz leginkább), a régebbiek már csak a dögöljön meg a szomszéd tehene is elv alapján is bent vannak az újak szivatásában. Ha ők végigszenvedték szenvedjenek az újak is. Ha mindig csak a két legrégebbi majom tartja a szokást, az is elég.
A relatívot úgy értettem, hogy mondjuk egy kínai számára deviáns az, hogy nálunk a családnál tartott kutyák természetes halált halnak, számunkra meg az a deviáns, hogy a kínaiak megeszik a kutyát. Ergó nincsenek mindenre érvényes szabályok, amiktől el lehetne térni, tehát a deviancia relatív. :)
De lehet ezt egy közösségen belül is venni. Mondjuk egy deszkás fiatalokból álló szubkultúra számára nem deviáns az, hogy köpködünk az utcán, de egy öregnéni felháborítónak találja. Attól, hogy valaki mond egy szabályt, nem jelenti azt, hogy ez a világegyetem rendje, feltételezhetően lesz egy bizonyos méretű közösség, aki esetleg elfogadja ezeket a szabályokat, és ezek szerint él, de attól még nem jelenti azt, hogy ez lenne a helyes út. Mert nincs helyes út. Ha egy szabályt elfogadó közösségen belül valaki nem fogadja el a szabályt, akkor azt hívjuk deviánsnak. De mint ahogy a szabály sem a helyes út, a deviancia sem a helytelen, mert helytelen út sincs. Na majd folytatom, de elmegyek vacsorázni. :D
Engem elsősorban az érdekelt ezzel a több éve keringő történettel kapcsolatban, hogy a kísérletet valaha valaki elvégezte-e? Valószínűleg nem - legalábbis ennek nyomát sem lehet találni a neten (másoknak sem sikerült).
Nem gondolom, hogy a kísérlet ilyen egyszerűen reprodukálható lenne - nem tartom valószínűnek, hogy az elsőként becserélt majom lelkesen venne részt a második új majom lecibálásában - örül, hogy most mást cseszegetnek. Szerintem a majmok ennél okosabbak :-) Biztos vagyok benne, hogy amikor már csak az öt új majom marad, a legbátrabb elcseni a banánt...
Emberként hajlamosak vagyunk bizonyos szabályokat követni, anélkül, hogy megbizonyosodnánk arról, van-e jobb megoldás. Ugyanis enélkül moccanni sem tudnánk, mert folyton azon törnénk a fejünket, van-e hatékonyabb módja a helyzetváltoztatásnak, mint az, hogy odébblépünk. (Ad abszurdum azon, hogy van-e jobb módja a problémamegoldásnak, mint a fejtörés).
Bizony rengeteg szabályt, tradíciót követünk, aminek az értelme a múlt ködébe vész - gondoljunk csak a vallási előírásokra, körülmetélkezés, karácsonyfaállítás, alkoholtilalom. Ugyanígy egy csomó szakmai szabályt sem jut eszünkbe megkérdőjelezni... Azt hiszem, mindenki a józan kétkedés (a racionális magatartás), és a vakbizalom (irracionális hit) kombinációjából állítja össze saját túlélési stratégiáját...
Ja egyébként ez a kísérlet nem csak arról szól amire ti gondoltok, hanem a tanulás folytonosságáról is. Hogyan sajátítja el egy csoport a társadalmi szabályokat.
A deviancia fogalma magában foglalja azt is, hogy az adott kultúrától, kialakult megszokásoktól, a társadalmi normáktól térsz el. Tehát ha benyomul egy másik kultúra egy már régebbibe, akkor azok keresztezik egymást, és egy harmadik kultúra, szokásrendszer alakul ki, melyet ha nem követsz deviáns vagy. És erre Japán ill. Kína a jó példa.
Ergo a deviancia bizonyítottan létezik, és nem relatív. :)
A 2 ugyanaz sztem. A deviáns viselkedés az, ami eltér a normától. A norma pedig az, amit a többség vall/csinál. Én úgy tudom, hogy mindegy, hogy pozitív, vagy negatív dologgal tűnsz ki, az deviancia. Egyébként az sem teljesen egyértelmű, hogy mi a pozitív, és mi a negatív eltérés, mert mindenki máshogy gondolja. Sztem azért van ez a picike kavarodás a deviancia="elítélendő negatív eltérés" körül, mert ugye a deviancia szó alatt a tömeg a bármilyen eltérést használja, és a tömegnek bármilyen eltérés negatív dolog, ezért lehet esetleg keverni a kettőt, de valójában akármiben is vagy más, mint a többiek, az deviancia. A deviancia latinul az útról való letérést jelenti egyébként.(de=-ról/-ről, via=út) Bár sztem nincs is olyan, hogy egyértelműen negatív, vagy pozitív eltérés, mint ahogy maga a deviancia léte is relatív. Ha mondjuk pár terrorista lerombolja a world trade centert, akkor az számunkra nagyonis deviáns, mert nálunk nem szokás tornyokat rombolni tele emberrel. A világ másik oldalán élő rengeteg fundalista muszlim(a fundalistákra értem, tudom, hogy vannak békések is), akik a dzsihád részeseinek tekintik magukat, azok számára ez egy megszokott cselekedet, és semmi kivetnivalót nem látnak benne, hogy megöljünk párezer nem muszlim embert. Számukra ez nem deviáns. Tehát ha az ember a devianciáról filózik, láthatja, hogy minden viszonylagos, nincs egyértelmű rossz, és jó, csak egymástól eltérő kultúrájú népek. A gond akkor van, ha egy nép betolakodik egy másik nép hazájába, majd éli a saját, eltérő kultúráját, aminek a haza eredeti lakosai isszák a levét. Kitűnő példa erre a mai Magyarország.
Nem feltétlenül rossz dolog ez...az ember alapból társas lény, mindig is csoportokban éltünk. És ahhoz, hogy ezek a csoportok működőképesek legyenek, egyszerűen létfontosságú a "csordaszellem". Ha mindenki megszorítások, következmények nélkül menne a maga útján, káosz lenne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne is gondolkodjunk, de alkalmazkodni is kell valamilyen szinten. Ez persze már személyfüggő, hogy kinél merre billen a mérleg nyelve. Az emberek többsége ilyen, követi azt, amit lát, ez ellen nem lehet semmit sem tenni, legalábbis szerintem. Ha valaki új, építő jellegű dologgal áll elő, és a közösség ezt átveszi, akkor sem hinném, hogy meggyőződésből teszik, inkább egy újabb normát követnek, ami nem igazán az övék.
Nem is tudom ki mondta, hogy a kevésbé szokványos ötletek gyakran ütköznek ellenállásba, pusztán azért mert még nem általánosan elfogadottak.
Ez így van. Viszont egy ilyen ötlet vagy cselekedet lehet egyaránt jó és rossz is.
Pl. ha senki nem fizeti be az adóját de egyvalaki igen, aztán egyszercsak ennek hatására hirtelen elterjed, hogy mindenki fizesse be az adót az jó. Ennek az ellenkezője gáz. (Mai világunkban sajnos ez utóbbi történik). Szóval nem mindegy a tömeg, valamint a kilógó egyén mit képvisel.
Deviáns dologgal nem érdemes... De ha pozitív dolgot csinálsz is simán lehülyéznek, mert nem megszokott... Ennyi. Hülyeségek miatt jóhogy nem lógok ki, de az etikából, és a józan észből - csak azért mert valami menő - nem engedek. :-)
csak azt a szabályszegést érdemes megelőzni, aminek a elkövetésének következményét már saját bőrén megtapasztalta a közösség ?
itt csak a megelőzés módját lehet megkritizálni, a megelőzés tényét már nemannyira
És akkor mi van, ha idiótának neveznek? Attól még igazad van, csak a többiek nem tudják. Pont ez az amitől sokan félnek, hogy "Jajj, mit fognak mondani a többiek...?" Vállald fel a saját döntéseidet, és állj ki mellettük. Ha tudod, hogy miért döntöttél úgy, akkor elég nehéz lesz vele vitatkozni. Ha mindig a tömeg után megy az emberek többsége, akkor ki is lesz a tömeg???
"De ha az ember nem fogadja el, azt amit a közösség mond, vagy a média sugároz" --> akkor különböző szép jelzőkkel látják el az embert (úgymint : bolond, idióta, maradi, náci stbstb), és úgy jár, mint az új majom a ketrecben, akármit próbál csinálni a többi lenézi, és megveri...
Bizony, hallottam már ezt máskor is... És sajnos tényleg így működik sok minden.
De ha az ember nem fogadja el, azt amit a közösség mond, vagy a média sugároz, hanem eljut odáig, hogy végig gondolja, hogy mit miért csinál, akkor simán ki lehet szállni ebből a körforgásból... ;-) Egyszerű ok-okozat összefüggés, vagy inkább cél-tervezet-végrehajtás.