Úgy nézem, elég rendesen elbeszélünk egymás mellett bizonyos kérdésekben...
Képzeld, megtanultam értően olvasni. Leírtam a véleményemet, hogy egy rohadt kemény börtönt kellene létesíteni, nem üdülőparadicsomot a bűnözőknek. Itt fordult elő egyetlen egyszer, hogy az emberi méltóságot szándékosan mellőztem (börtönben ne is babusgassanak! - nem az a lényege, hogy többé ne bűnözzön? - humánus bánásmód a börtönből való kikerülés után legyen, amikor foglalkozások keretein belül ösztönzik őket a társadalomba való (újra)beilleszkedésre, a kék foltok pedig elgondolkodtatásként, hogy megérte-e vagy sem), mindenhol máshol tényeket írtam fel, ha ott nincs emberi méltóságról szó ejtve, nem én hagytam ki belőle... (Emellett amúgy fontos megemlíteni az igazságszolgáltatás hatékonyságát! Mert belegondolva, hogy ha ártatlan kerül be, és már helyett kapná azt, amit az igazi bűnelkövető megérdemelne, már én érzem szarul magam, hogy az én ötletem...)
Egyetértek, ez nem 1922... Lassan sokkal rosszabb lesz, ha ezek az állapotok tovább így maradnak.
Az elbeszélésre példa (vagy inkább szóba hozhatnám a részemre felrótt szövegértést...):
Te azt írtad: "tisztán látható, hogy önmaguk erejéből alig lesznek képesek változásra, ez A TÖBBSÉGI MAGYAR TÁRSADALOM FELADATA."
Én ezt írtam: "Mi már teljesítettük többszörösen a feladatunkat, ha a beteg nem akar gyógyulni, akkor az orvos hiába akarja!!!"
Te ezt válaszoltad: "És végül...nagyon "bölcs" érvedre reagálva(ti.: " a beteg nem akar gyógyulni..")...hát igen komoly mondatok...meglátszik, hogy a valóságban messze vagy ezektől a dolgoktól, és ennek azért örülök is..."
Önmaguk erejéből is képesek a változásra, erre sok-sok egyéni példa áll rendelkezésünkre! A magyar társadalom mérhetetlen mennyiségű anyagi segítséget nyújtott, és türelmet, toleranciát tanúsított már feléjük, amiből mi a hála? A baj csak mélyül, de most már nem egy oldalról... Nagyon jól láthatod, hiszen ugyanarról a problémáról beszélünk. Ez amúgy egy hasonlat volt, nem érv, hogy a beteg nem akar gyógyulni, és az Új Pedagógiai Szemle online archívumában talált cikk írója fogalmazott hasonlóan, egész pontosan így hangzott: "Ehhez kell szabni tehát a „kezelés” gyógyító eljárásait is. S hogy ennél az utóbbi képnél maradjak, a gyógyításban a „beteg” aktív közreműködése is szükségeltetik." És aktív NEM közreműködést vettem észre eddig... Hát, ez lenne a "bölcs" érvem... Amúgy a teljes cikk: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-07-ta-drotos-cigany
Itt amúgy annyiban nem értek egyet a cikk írójával, ahogy Veled sem, hogy a cigányság az együttes felemelkedését önerejéből már nem képes véghezvinni, mert szerintem éppen hogy képes lenne, csak ehhez szemléletváltás kellene... Nem gondolom, hogy elsősorban a mi részünkről!
Nem vagyok messze, ugyanúgy kisvárosban lakok, kivéve iskolaidőben, mert akkor Szegeden, de rengeteg emberrel beszélgettem már (sok nyugdíjassal is - ők tudnak mesélni, ahogy a helyi gyógypedagógus is mesélt sokat, amikor referátumkészítéshez adott segítséget azzal, hogy betekintést nyújtott az otthon, főleg az iskolában uralkodó helyzetekbe).
Rákérdeztél: "Nem akar gyógyulni, de én mit tehetek...öljem meg vagy mit javasolsz????" Most akkor mégis Te voltál az, aki nem értette a másikat...? Mégis úgy tűnik, azért elismered a hasonlat létjogosultságát... Itt amúgy látszik, hogy Téged is elragadott az indulat, én egy szóval sem mondtam, de nem is utaltam rá, hogy irtani kellene! Szerintem amit mindenki tehet, beszélgetni azokkal, akik erre nyitottak, és együtt keresni megoldást, főképp cigányok (akikkel tényleg lehet ezekről beszélni) és magyarok együttműködésével. Én elfogadom, ha nincs igazam, csak objektív érveket kérek mellé (nem sejtést, vagy szubjektív véleményt - én is az vagyok, tudom, de a szubjektivitást pont hogy az objektivitás javíthatja ki a helyes irányba), hogy miért nem működne az, amit én mondok. Mindenképpen társadalmi hatást kell gyakorolni a döntéshozókra.
Amúgy értelek, azt mondod, hogy úgy működne a gyógyulásuk, ha a többségi társadalom a gyerekeknél elkezdené a gyógyítást. Más út nincs is. Csak hogy a felnőttjeik meg épp hogy ezt nem akarják. Sok tapasztalat nem ezt mondja... Hiába szoktatják rá a tisztálkodásra, és a szociális normákra, ha hazamegy, és a szülei telebeszélik a fejét, mert ők sem úgy élnek, akkor a gyerek minek...?! Bentlakásos kollégiumban még lenne értelme, de csak kéthetente vagy havonta mehetne haza... De amúgy vannak ilyenek, és mindig tetvesen és mosdatlanul jönnek vissza... És tudod Te is nagyon jól, hogy a cigány szülők ha a gyerek megtartásáról és védelméről van szó, ütnek-vágnak-harapnak, de ha nevelésről lenne szó, mindjárt leszarják a dolgot, mert az őőőőőőőőőőőő gyereküknek szabad, és ne szóljon bele senki... Szerintem ez így nem működne, csak ha elvennék a gyereket, és mondjuk rendes körülmények között élő cigány (vagy nem cigány) pároknak adnák oda a gyereket, akik vállalnák(!) a felnevelését. Az úgy nem megy, ha az adófizetők pénzéből elérnek mások valamit a gyereknél, amit aztán a szülők lerombolnak.
Újabb probléma merült fel a cigányság esélyegyenlőségével kapcsolatban... Ki kinek ad igazat?
Képzeld, megtanultam értően olvasni. Leírtam a véleményemet, hogy egy rohadt kemény börtönt kellene létesíteni, nem üdülőparadicsomot a bűnözőknek. Itt fordult elő egyetlen egyszer, hogy az emberi méltóságot szándékosan mellőztem (börtönben ne is babusgassanak! - nem az a lényege, hogy többé ne bűnözzön? - humánus bánásmód a börtönből való kikerülés után legyen, amikor foglalkozások keretein belül ösztönzik őket a társadalomba való (újra)beilleszkedésre, a kék foltok pedig elgondolkodtatásként, hogy megérte-e vagy sem), mindenhol máshol tényeket írtam fel, ha ott nincs emberi méltóságról szó ejtve, nem én hagytam ki belőle... (Emellett amúgy fontos megemlíteni az igazságszolgáltatás hatékonyságát! Mert belegondolva, hogy ha ártatlan kerül be, és már helyett kapná azt, amit az igazi bűnelkövető megérdemelne, már én érzem szarul magam, hogy az én ötletem...)
Egyetértek, ez nem 1922... Lassan sokkal rosszabb lesz, ha ezek az állapotok tovább így maradnak.
Az elbeszélésre példa (vagy inkább szóba hozhatnám a részemre felrótt szövegértést...):
Te azt írtad: "tisztán látható, hogy önmaguk erejéből alig lesznek képesek változásra, ez A TÖBBSÉGI MAGYAR TÁRSADALOM FELADATA."
Én ezt írtam: "Mi már teljesítettük többszörösen a feladatunkat, ha a beteg nem akar gyógyulni, akkor az orvos hiába akarja!!!"
Te ezt válaszoltad: "És végül...nagyon "bölcs" érvedre reagálva(ti.: " a beteg nem akar gyógyulni..")...hát igen komoly mondatok...meglátszik, hogy a valóságban messze vagy ezektől a dolgoktól, és ennek azért örülök is..."
Önmaguk erejéből is képesek a változásra, erre sok-sok egyéni példa áll rendelkezésünkre! A magyar társadalom mérhetetlen mennyiségű anyagi segítséget nyújtott, és türelmet, toleranciát tanúsított már feléjük, amiből mi a hála? A baj csak mélyül, de most már nem egy oldalról... Nagyon jól láthatod, hiszen ugyanarról a problémáról beszélünk. Ez amúgy egy hasonlat volt, nem érv, hogy a beteg nem akar gyógyulni, és az Új Pedagógiai Szemle online archívumában talált cikk írója fogalmazott hasonlóan, egész pontosan így hangzott: "Ehhez kell szabni tehát a „kezelés” gyógyító eljárásait is. S hogy ennél az utóbbi képnél maradjak, a gyógyításban a „beteg” aktív közreműködése is szükségeltetik." És aktív NEM közreműködést vettem észre eddig... Hát, ez lenne a "bölcs" érvem... Amúgy a teljes cikk: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-07-ta-drotos-cigany
Itt amúgy annyiban nem értek egyet a cikk írójával, ahogy Veled sem, hogy a cigányság az együttes felemelkedését önerejéből már nem képes véghezvinni, mert szerintem éppen hogy képes lenne, csak ehhez szemléletváltás kellene... Nem gondolom, hogy elsősorban a mi részünkről!
Nem vagyok messze, ugyanúgy kisvárosban lakok, kivéve iskolaidőben, mert akkor Szegeden, de rengeteg emberrel beszélgettem már (sok nyugdíjassal is - ők tudnak mesélni, ahogy a helyi gyógypedagógus is mesélt sokat, amikor referátumkészítéshez adott segítséget azzal, hogy betekintést nyújtott az otthon, főleg az iskolában uralkodó helyzetekbe).
Rákérdeztél: "Nem akar gyógyulni, de én mit tehetek...öljem meg vagy mit javasolsz????" Most akkor mégis Te voltál az, aki nem értette a másikat...? Mégis úgy tűnik, azért elismered a hasonlat létjogosultságát... Itt amúgy látszik, hogy Téged is elragadott az indulat, én egy szóval sem mondtam, de nem is utaltam rá, hogy irtani kellene! Szerintem amit mindenki tehet, beszélgetni azokkal, akik erre nyitottak, és együtt keresni megoldást, főképp cigányok (akikkel tényleg lehet ezekről beszélni) és magyarok együttműködésével. Én elfogadom, ha nincs igazam, csak objektív érveket kérek mellé (nem sejtést, vagy szubjektív véleményt - én is az vagyok, tudom, de a szubjektivitást pont hogy az objektivitás javíthatja ki a helyes irányba), hogy miért nem működne az, amit én mondok. Mindenképpen társadalmi hatást kell gyakorolni a döntéshozókra.
Amúgy értelek, azt mondod, hogy úgy működne a gyógyulásuk, ha a többségi társadalom a gyerekeknél elkezdené a gyógyítást. Más út nincs is. Csak hogy a felnőttjeik meg épp hogy ezt nem akarják. Sok tapasztalat nem ezt mondja... Hiába szoktatják rá a tisztálkodásra, és a szociális normákra, ha hazamegy, és a szülei telebeszélik a fejét, mert ők sem úgy élnek, akkor a gyerek minek...?! Bentlakásos kollégiumban még lenne értelme, de csak kéthetente vagy havonta mehetne haza... De amúgy vannak ilyenek, és mindig tetvesen és mosdatlanul jönnek vissza... És tudod Te is nagyon jól, hogy a cigány szülők ha a gyerek megtartásáról és védelméről van szó, ütnek-vágnak-harapnak, de ha nevelésről lenne szó, mindjárt leszarják a dolgot, mert az őőőőőőőőőőőő gyereküknek szabad, és ne szóljon bele senki... Szerintem ez így nem működne, csak ha elvennék a gyereket, és mondjuk rendes körülmények között élő cigány (vagy nem cigány) pároknak adnák oda a gyereket, akik vállalnák(!) a felnevelését. Az úgy nem megy, ha az adófizetők pénzéből elérnek mások valamit a gyereknél, amit aztán a szülők lerombolnak.
Én így látom a dolgokat.