Sziasztok! =)
Nos, előre bocsájtom, hogy nem vagyok semmilyen párti, csak le szeretnék írni pár gondolatot, ami eszembe jutott.
Az, hogy egyedül vagyunk Európában, és gyakorlatilag senkire sem számíthatunk magunkon kívül, szar ügy, ez van. Természetes folyamat, hogy az erősebb legyőzi, felemészti a gyengébbet, kevesebbet, és szarik az okoskodásra. Az megint nem egy jó dolog, hogy más népek is élnek az országban, ez még inkább nehezíti a helyzetet. Egyetlen dolog van, (jó lenne, ha lenne) ami mindezeket a negatív erőket le tudja győzni, az összetartás és a bátorság, a bátorság a bizalomhoz egymás iránt, és a valós akarat, amely mindig tetteket szül. Sosem az a lényeg, hogy mit mondasz, hanem, hogy mit teszel, az ember is így ismerszik meg igazán. Van egy játék Abalone a neve, elég egyszerű játék - akit érdekel keressen rá, és játsszon kicsit - a lényege, hogy mindig a társakkal maradj, akkor tudsz csak nyerni, ha össze tudod fogni a golyóidat =) Löttyedt fasszal nem lehet gyereket nemzeni (felhívnám a figyelmet a nemz- szótőre).
A másik, amire gondoltam, ugyancsak egy elég egyszerű dolog. Magyarországon túlképzettség van, ami egyrészről jó, másrészről pedig nagyon rossz (és itt most nem a munkanélküliségre gondolok, amit ez is okoz), mert létrejön a már említett határtalan okoskodás, amikor már nem arról szól a vita, hogy na, akkor most mit is, hanem a szavak jelentéséről. És azt hazudjuk magunknak, hogy de, ez jó, ez kell, ettől jobb lesz a világ. Egy lófaszt! Az egyszerű paraszt meg körülnéz, aztán bele a pénztárcájába, látja, hogy szar neki, ordít egyet és odasóz! Persze nem árt, ha van annyi esze, hogy tudja, hova kell sózni, hogy valami változzon. Azt a határt kéne megérezni, amikor eljön az ideje annak, hogy felállj az asztaltól, és tegyél azért, amit szeretsz, szeretnél. Példát lehet venni Franciaországról, ahol ha valami nem tetszik, tömegesen vonulnak az utcára. Persze lehet jönni azzal, hogy nacionalista, prűd gecik, meg nem tudnak, csak franciául, de be kell vallani, jól csinálják. Őrzik a kultúrát, össze tudnak fogni, és még ha túlképzettek is, fel tudják emelni a zsíros kis popsit a telifingott székről, és nem szarnak a helyzetre, mert ha menni kell, hát menni kell =)
Ki az a balfasz, akitől ha ellopják a pénztárcáját, és észreveszi, nem az az első, hogy lebasz egy kurvanagy pofont, és visszaveszi. Mi, magyarok, és ti is itt bőszen kommentező cimborák, és én is!
Nos, előre bocsájtom, hogy nem vagyok semmilyen párti, csak le szeretnék írni pár gondolatot, ami eszembe jutott.
Az, hogy egyedül vagyunk Európában, és gyakorlatilag senkire sem számíthatunk magunkon kívül, szar ügy, ez van. Természetes folyamat, hogy az erősebb legyőzi, felemészti a gyengébbet, kevesebbet, és szarik az okoskodásra. Az megint nem egy jó dolog, hogy más népek is élnek az országban, ez még inkább nehezíti a helyzetet. Egyetlen dolog van, (jó lenne, ha lenne) ami mindezeket a negatív erőket le tudja győzni, az összetartás és a bátorság, a bátorság a bizalomhoz egymás iránt, és a valós akarat, amely mindig tetteket szül. Sosem az a lényeg, hogy mit mondasz, hanem, hogy mit teszel, az ember is így ismerszik meg igazán. Van egy játék Abalone a neve, elég egyszerű játék - akit érdekel keressen rá, és játsszon kicsit - a lényege, hogy mindig a társakkal maradj, akkor tudsz csak nyerni, ha össze tudod fogni a golyóidat =) Löttyedt fasszal nem lehet gyereket nemzeni (felhívnám a figyelmet a nemz- szótőre).
A másik, amire gondoltam, ugyancsak egy elég egyszerű dolog. Magyarországon túlképzettség van, ami egyrészről jó, másrészről pedig nagyon rossz (és itt most nem a munkanélküliségre gondolok, amit ez is okoz), mert létrejön a már említett határtalan okoskodás, amikor már nem arról szól a vita, hogy na, akkor most mit is, hanem a szavak jelentéséről. És azt hazudjuk magunknak, hogy de, ez jó, ez kell, ettől jobb lesz a világ. Egy lófaszt! Az egyszerű paraszt meg körülnéz, aztán bele a pénztárcájába, látja, hogy szar neki, ordít egyet és odasóz! Persze nem árt, ha van annyi esze, hogy tudja, hova kell sózni, hogy valami változzon. Azt a határt kéne megérezni, amikor eljön az ideje annak, hogy felállj az asztaltól, és tegyél azért, amit szeretsz, szeretnél. Példát lehet venni Franciaországról, ahol ha valami nem tetszik, tömegesen vonulnak az utcára. Persze lehet jönni azzal, hogy nacionalista, prűd gecik, meg nem tudnak, csak franciául, de be kell vallani, jól csinálják. Őrzik a kultúrát, össze tudnak fogni, és még ha túlképzettek is, fel tudják emelni a zsíros kis popsit a telifingott székről, és nem szarnak a helyzetre, mert ha menni kell, hát menni kell =)
Ki az a balfasz, akitől ha ellopják a pénztárcáját, és észreveszi, nem az az első, hogy lebasz egy kurvanagy pofont, és visszaveszi. Mi, magyarok, és ti is itt bőszen kommentező cimborák, és én is!