Az evolúció nem gondolkodik, az egy természeti (vagyis inkább logikai) szabályrendszer, ami minden élőlényre egyformán vonatkozik. Aki tud szaporodni, életképes utódai vannak, és azok minél sikeresebben túlélnek, az fog elterjedni. Ennyi.
Az emberi fajt sem kell valami évmilliók óta csiszolódott, tökéletes gyémántnak tekinteni, ami most elkezd "leromlani". Mindössze arról van szó, hogy mostmár más erők is irányítják a szelekciónkat (pl. civilizációs követelmények, amik befolyásolják a pártalálási esélyeket...). Elsősorban már nem az számít, hogy ki tud gyorsabban futni a kardfogú tigris elől. A környezetünkhöz alkalmazkodunk, mint eddig is, csak mostmár más a környezetünk, mint ötvenezer évvel ezelőtt. De a szelekció nem állt le, ezért rossz stratégia lenne az akkori feltételekhez idomulni, mert mostmár nem az határozza meg a szaporodásunkat és a túlélésünket. Az más kérdés, hogy ez hova fog vezetni, de az egyénnek ezt kell figyelembe venni.
Simán el lehet képzelni jobb konstrukciót egy "normális" embernél is, mégis elszaporodtunk, mert a "tervezési hibáink" ellenére sikeres túlélők vagyunk. Ez számít.
Nézzük egy kicsit populációgenetikai szempontból a dolgot: Ha egy fogyatékos, beteg embernek gyereke születik, az ő "hibás" génjei bekerülnek ugyan a populációba, és tovább is adódhatnak, de ha semmilyen előnyt nem jelentenek a szaporodás, pártalálás szempontjából (tehát neutrális mutációról van szó), akkor maximum annyira tudnak "feldúsulni" a génállományban, amennyi eredetileg is lett volna az adott defektussal született emberek aránya, ha elérték volna a felnőttkort (ami amúgy baromi kicsi). Nyilván annál többen lesznek, mintha megölnék őket fiatalon, de nem kell "mutánsinváziótól" rettegni. Több mutációt hordozó ember csak akkor lesz az egyensúly beállta után, ha nő a populáció egyedszáma, tehát mindenkiből több lesz (de az arányuk akkor is ugyanakkora marad).
Azt meg gondolom, nem kell magyarázni, hogy ezek az emberek azért igen ritkán találnak maguknak párt, tehát a szaporodás szempontjából inkább negatív hatású a "normálistól" eltérő genotípusuk...
Egyébként ennyi erővel minden mesterséges beavatkozást, ami az emberek túlélését befolyásolja, el kéne vetni. Tehát pl. az orvostudományt, a szociális rendszert (árvaházakat, szenvedélybeteg-segélyező csoportokat, stb.) úgy, ahogy van, meg kéne szüntetni. Sőt, ruhát sem szabadna hordanunk, és házat se építenünk...
Azt meg, hogy mennyire jelent "defektet" egy mutáció nem ti döntitek el, hanem az evolúció. :) Jó példa erre a sarlósejtes vérszegénység, ami homozigóta formában csökkenti a túlélés esélyét, de heterozigóta formában a világ sok részén elterjedt, és előnyt jelent a "beteg" emberek számára, mert a malária kórokozója kevésbé tudja megtámadni a vörösvértesteiket. Tehát nem biztos, hogy egyértelműen ki lehet jelenteni egy mutációról, hogy rossz.
Egy átlagostól eltérő emberről meg aztán pláne nem lehet csak a betegsége alapján ítéletet mondani. Elég csak pl. S. W. Hawking-ra gondolni, aki majdnem teljesen lebénult, tolószékhez van kötve, mégis az egyik legnagyobb tudományos gondolkodó, elméleti fizikus.
Az, hogy a születendő gyermeknek jó -e az, hogy nagy eséllyel örökli a genetikai betegséget, szintén nehéz egészséges emberként eldönteni, és nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne hozzá. Itt ugyanis az a kérdés, hogy megszülessen -e vagy ne, nem az, hogy egészségesen vagy betegen (...nyilván utóbbi kérdésben egyértelmű a válasz).
Költői kérdés: Ti mit választanátok, ha tudnátok, hogy az életetek hátralevő részét mondjuk hasonló betegen kell eltöltenetek? Megölnétek magatokat? Inkább úgy lennétek vele, hogy élni még így is megéri, ugye? (Lehet, hogy a gyerek is az utóbbit választaná, ha lenne beleszólása...)
Szerintem inkább örüljetek neki, hogy nektek nem kell hasonló betegséggel és kérdésekkel megküzdenetek...
A világ legkisebb anyukája harmadjára szül.
Az emberi fajt sem kell valami évmilliók óta csiszolódott, tökéletes gyémántnak tekinteni, ami most elkezd "leromlani". Mindössze arról van szó, hogy mostmár más erők is irányítják a szelekciónkat (pl. civilizációs követelmények, amik befolyásolják a pártalálási esélyeket...). Elsősorban már nem az számít, hogy ki tud gyorsabban futni a kardfogú tigris elől. A környezetünkhöz alkalmazkodunk, mint eddig is, csak mostmár más a környezetünk, mint ötvenezer évvel ezelőtt. De a szelekció nem állt le, ezért rossz stratégia lenne az akkori feltételekhez idomulni, mert mostmár nem az határozza meg a szaporodásunkat és a túlélésünket. Az más kérdés, hogy ez hova fog vezetni, de az egyénnek ezt kell figyelembe venni.
Simán el lehet képzelni jobb konstrukciót egy "normális" embernél is, mégis elszaporodtunk, mert a "tervezési hibáink" ellenére sikeres túlélők vagyunk. Ez számít.
Nézzük egy kicsit populációgenetikai szempontból a dolgot: Ha egy fogyatékos, beteg embernek gyereke születik, az ő "hibás" génjei bekerülnek ugyan a populációba, és tovább is adódhatnak, de ha semmilyen előnyt nem jelentenek a szaporodás, pártalálás szempontjából (tehát neutrális mutációról van szó), akkor maximum annyira tudnak "feldúsulni" a génállományban, amennyi eredetileg is lett volna az adott defektussal született emberek aránya, ha elérték volna a felnőttkort (ami amúgy baromi kicsi). Nyilván annál többen lesznek, mintha megölnék őket fiatalon, de nem kell "mutánsinváziótól" rettegni. Több mutációt hordozó ember csak akkor lesz az egyensúly beállta után, ha nő a populáció egyedszáma, tehát mindenkiből több lesz (de az arányuk akkor is ugyanakkora marad).
Azt meg gondolom, nem kell magyarázni, hogy ezek az emberek azért igen ritkán találnak maguknak párt, tehát a szaporodás szempontjából inkább negatív hatású a "normálistól" eltérő genotípusuk...
Egyébként ennyi erővel minden mesterséges beavatkozást, ami az emberek túlélését befolyásolja, el kéne vetni. Tehát pl. az orvostudományt, a szociális rendszert (árvaházakat, szenvedélybeteg-segélyező csoportokat, stb.) úgy, ahogy van, meg kéne szüntetni. Sőt, ruhát sem szabadna hordanunk, és házat se építenünk...
Azt meg, hogy mennyire jelent "defektet" egy mutáció nem ti döntitek el, hanem az evolúció. :) Jó példa erre a sarlósejtes vérszegénység, ami homozigóta formában csökkenti a túlélés esélyét, de heterozigóta formában a világ sok részén elterjedt, és előnyt jelent a "beteg" emberek számára, mert a malária kórokozója kevésbé tudja megtámadni a vörösvértesteiket. Tehát nem biztos, hogy egyértelműen ki lehet jelenteni egy mutációról, hogy rossz.
Egy átlagostól eltérő emberről meg aztán pláne nem lehet csak a betegsége alapján ítéletet mondani. Elég csak pl. S. W. Hawking-ra gondolni, aki majdnem teljesen lebénult, tolószékhez van kötve, mégis az egyik legnagyobb tudományos gondolkodó, elméleti fizikus.
Az, hogy a születendő gyermeknek jó -e az, hogy nagy eséllyel örökli a genetikai betegséget, szintén nehéz egészséges emberként eldönteni, és nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne hozzá. Itt ugyanis az a kérdés, hogy megszülessen -e vagy ne, nem az, hogy egészségesen vagy betegen (...nyilván utóbbi kérdésben egyértelmű a válasz).
Költői kérdés: Ti mit választanátok, ha tudnátok, hogy az életetek hátralevő részét mondjuk hasonló betegen kell eltöltenetek? Megölnétek magatokat? Inkább úgy lennétek vele, hogy élni még így is megéri, ugye? (Lehet, hogy a gyerek is az utóbbit választaná, ha lenne beleszólása...)
Szerintem inkább örüljetek neki, hogy nektek nem kell hasonló betegséggel és kérdésekkel megküzdenetek...