Érdekes kérdés...(bár én válaszoltam a nőverős postra is :) )
Mondjuk ha nem lett volna ez a pár hülyegyerek, akit mindenki igyekezett megnevelni, akkor szerintem sem született volna ennyi komment...
Azért abban van valami, amit mondasz. Az adóból felajánlható 1 % nagy részét a gyermekrák alapítványok mellett az állatmenhelyek viszik el (...nagyon helyesen egyébként, de ez tény). Valószínűleg azért, mert a gyerekek és az állatok a legkiszolgáltatottabb "célcsoport", hiszen ők tudnak a legkevesebbet tenni a saját érdekeikért, a maguk védelméért, ezért még mindig értük érezzük a legtöbb felelősséget. Gyermekvédő szervezet viszont sok van, azt minden ember belátja, hogy miért van rá szükség, senki nem vitatja a létjogosultságukat, a támogatottságuk is sokkal szélesebb körű. Így ezt a kérdést "kipipáltnak" érezzük (...ettől függetlenül teljesen igazad van, hogy ettől még igenis mindenkinek ugyanúgy személy szerint tennie kell az ilyen ügyekben, és el kell ítélnie a kiszolgáltatott emberekkel szembeni erőszakot is).
Az állatok jogai és a velük való méltányos bánásmód mibenlétének meghatározása viszont most áll "kidolgozás alatt", nem alakult még ki belőle olyan egységes társadalmi konszenzus mint a gyermekvédelemben, ami óhatatlanul vitákat szül a témában. Aki ép lelkű, és felismeri ennek a fontosságát, az emiatt könnyen érezheti úgy, hogy erélyesebben kell fellépnie ezen a területen, hogy meggyőzze a még nem helyesen gondolkodókat, és azzal is segítse az ilyen esetek visszaszorulását, hogy drasztikusan hangot is ad a véleményének. Szerintem elsősorban ez a magyarázat.
Másrészről az is állhat a hátterében, hogy nagyon sokan vannak (ha nem mindenki), akik az embertársaikban már sokszor csalódtak, a többi ember részéről sokszor érte sérelem, megbántás, megalázás, stb őket (meg persze ők is sokszor bántottak meg másokat, csak ezt hajlamosak elfelejteni...). Akik ezt nem tudják feldolgozni, végiggondolni, hogy mi vezetett a problémákhoz, és azt megoldani, emellett belátni azt, hogy az emberi kapcsolataik alakulásában és abban, hogy a többi ember hogyan viszonyul hozzájuk nekik is ugyanakkora felelősségük van, azok könnyen vonnak le olyan következtetéseket, hogy "a kutyám jobban megérdemli, hogy szeressem, mint egy ember, mert ő feltétel nélkül rajong értem, és soha nem bántana". Ez igazából önző álláspont.
Ez az elgondolás természetesen ugyanúgy hibás mint az állatok lenézése, hiszen nem lehet egy fajok közötti kapcsolatot a fajtársakkal folytatott kapcsolatokkal összehasonlítani. Persze, hogy a kutya nem bánt meg senkit soha úgy, mint egy másik ember, mert nincs is meg hozzá az eszköztára, valamint a kutyának az emberhez fűződő kapcsolata alapjaiban más, mint ahogy egy ember szemléli a többieket. Ettől függetlenül nem egy embertől hallottam, olvastam (itt az izén is) a fent említett mondatot...Az állatokat nem azért kell szeretni, meg védeni őket, hogy az emberek elől elmeneküljetek!
Mondjuk ha nem lett volna ez a pár hülyegyerek, akit mindenki igyekezett megnevelni, akkor szerintem sem született volna ennyi komment...
Azért abban van valami, amit mondasz. Az adóból felajánlható 1 % nagy részét a gyermekrák alapítványok mellett az állatmenhelyek viszik el (...nagyon helyesen egyébként, de ez tény). Valószínűleg azért, mert a gyerekek és az állatok a legkiszolgáltatottabb "célcsoport", hiszen ők tudnak a legkevesebbet tenni a saját érdekeikért, a maguk védelméért, ezért még mindig értük érezzük a legtöbb felelősséget. Gyermekvédő szervezet viszont sok van, azt minden ember belátja, hogy miért van rá szükség, senki nem vitatja a létjogosultságukat, a támogatottságuk is sokkal szélesebb körű. Így ezt a kérdést "kipipáltnak" érezzük (...ettől függetlenül teljesen igazad van, hogy ettől még igenis mindenkinek ugyanúgy személy szerint tennie kell az ilyen ügyekben, és el kell ítélnie a kiszolgáltatott emberekkel szembeni erőszakot is).
Az állatok jogai és a velük való méltányos bánásmód mibenlétének meghatározása viszont most áll "kidolgozás alatt", nem alakult még ki belőle olyan egységes társadalmi konszenzus mint a gyermekvédelemben, ami óhatatlanul vitákat szül a témában. Aki ép lelkű, és felismeri ennek a fontosságát, az emiatt könnyen érezheti úgy, hogy erélyesebben kell fellépnie ezen a területen, hogy meggyőzze a még nem helyesen gondolkodókat, és azzal is segítse az ilyen esetek visszaszorulását, hogy drasztikusan hangot is ad a véleményének. Szerintem elsősorban ez a magyarázat.
Másrészről az is állhat a hátterében, hogy nagyon sokan vannak (ha nem mindenki), akik az embertársaikban már sokszor csalódtak, a többi ember részéről sokszor érte sérelem, megbántás, megalázás, stb őket (meg persze ők is sokszor bántottak meg másokat, csak ezt hajlamosak elfelejteni...). Akik ezt nem tudják feldolgozni, végiggondolni, hogy mi vezetett a problémákhoz, és azt megoldani, emellett belátni azt, hogy az emberi kapcsolataik alakulásában és abban, hogy a többi ember hogyan viszonyul hozzájuk nekik is ugyanakkora felelősségük van, azok könnyen vonnak le olyan következtetéseket, hogy "a kutyám jobban megérdemli, hogy szeressem, mint egy ember, mert ő feltétel nélkül rajong értem, és soha nem bántana". Ez igazából önző álláspont.
Ez az elgondolás természetesen ugyanúgy hibás mint az állatok lenézése, hiszen nem lehet egy fajok közötti kapcsolatot a fajtársakkal folytatott kapcsolatokkal összehasonlítani. Persze, hogy a kutya nem bánt meg senkit soha úgy, mint egy másik ember, mert nincs is meg hozzá az eszköztára, valamint a kutyának az emberhez fűződő kapcsolata alapjaiban más, mint ahogy egy ember szemléli a többieket. Ettől függetlenül nem egy embertől hallottam, olvastam (itt az izén is) a fent említett mondatot...Az állatokat nem azért kell szeretni, meg védeni őket, hogy az emberek elől elmeneküljetek!