Figy. Átmenetként csak akkor tekinthetsz egy fajra, ha az átmegy valamibe (A és C között elhelyezkedő B faj, ami alapján az átmeneti bélyegeket is definiáljuk B fajban). Szerintem ez elég logikus. Most tulajdonképpen a legelső tévedésedet magyarázgatod azzal, hogy dehát minden faj változik, ezért átmeneti. Oké, de "átmeneti fajnak" NEM ezt hívjuk. Pont. (Vitatkozgathatunk most a definíciók helyességéről, hogy lehet -e egyáltalán ilyet megkülönböztetni, de ez a tényeken nem változtat.)
Igen, az egymást követő generációk nem különböznek számottevően egymástól, de a fajkeletkezés során, amikor a fajhoz tartozó populációk az eltérő környezeti hatásokra reagálva kezdenek variáns, majd alfaj jelleget ölteni, szintén van egy pont, amikor már nem tudnak szaporodni a faj másik populációjával (szexuális, földrajzi, stb. izoláció következtében), és innentől kezdve új fajnak lehet őket tekinteni. Ilyen szempontból sem a recens fajok, sem a fajok kialakulása során egymást követő generációk között nem folytonos (egyforma) az átmenet. Az átmenetet alatt én az egyedek közti genetikai távolságot értem különböző bélyegek alapján definiálva. Nyilván nem arról van szó, hogy "kimarad" egy generáció. -,- A te elméleted akkor lenne igaz, ha A1 egyedből kiindulva B1 egyedig felrajzolva az A1 egyedtől való különbözőség értékét egy egyenest kapnánk, magyarul a különbség minden generációs váltásnál (ha a leszármazást nézed) vagy minden egymást követő egyed között a bélyegek alapján kialakított "sorozatban" (ha a recens fajok közti különbséget nézed) egyforma lenne. De NEM egyforma. Pont. Közel szigmoid görbét kapsz, aminek az első deriváltjából jól meghatározható a töréspont. Ezt már "csak" n db bélyegre kell összegezned (n>100). Nyilván a leszármazást nem lehet olyan egyszerűen rekonstruálni mint a recens fajok különbözőségét, hiszen minden generációból kéne hozzá megfelelő számú minta, ami kivitelezhetetlen. Az is nyilvánvaló, hogy ez így elmondva egyszerűnek tűnik, de a valóságban sokszor nehéz meghúzni a határvonalat, de ez azért van, mert nehéz kiválasztani azokat a bélyegeket, amik alapján az elválasztást végzed (mint már az előző kommentemben is leírtam), mert sokszor csak a szubjektív megérzéseidre tudsz támaszkodni. Főleg igaz ez a madarakra, ahol még mindig elsősorban a külső bélyegek alapján rendszereznek, és ezért nehéz az alfaji, faji elkülönítés. Ezért kell minél nagyobb számú bélyeg alapján dolgozni.
Egyértelmű, hogy a törzsfát nem a fajok, hanem az egyedek értékei alapján állítjuk fel, nem állítottam ennek ellenkezőjét. Nyilván maga a "faj", tehát az egyformának tekinthető egyedek populációinak összessége elvont fogalom, de a természetben is léteznek a fogalom megalkotásának alapját jelentő különbségek az eltérő "fajba" tartozó populációk között.
Az is írtam, hogy nem létezik egységes fajfogalom, és ez attól is függ, hogy az adott taxonómus, szisztematikus melyik élőlénycsoporttal foglalkozik.Nem is akartam ilyen "kényszerű kategóriát" felállítani. Ez azonban szerintem inkább tekinthető a modellünk, definícióink, eszköztárunk hiányosságának, ami nyilván óvatosságra inti az általunk alkotott fogalmak használatával kapcsolatban az embert, mint magának a természeti jelenség nemlétének a bizonyítékának.
Igen, az egymást követő generációk nem különböznek számottevően egymástól, de a fajkeletkezés során, amikor a fajhoz tartozó populációk az eltérő környezeti hatásokra reagálva kezdenek variáns, majd alfaj jelleget ölteni, szintén van egy pont, amikor már nem tudnak szaporodni a faj másik populációjával (szexuális, földrajzi, stb. izoláció következtében), és innentől kezdve új fajnak lehet őket tekinteni. Ilyen szempontból sem a recens fajok, sem a fajok kialakulása során egymást követő generációk között nem folytonos (egyforma) az átmenet. Az átmenetet alatt én az egyedek közti genetikai távolságot értem különböző bélyegek alapján definiálva. Nyilván nem arról van szó, hogy "kimarad" egy generáció. -,- A te elméleted akkor lenne igaz, ha A1 egyedből kiindulva B1 egyedig felrajzolva az A1 egyedtől való különbözőség értékét egy egyenest kapnánk, magyarul a különbség minden generációs váltásnál (ha a leszármazást nézed) vagy minden egymást követő egyed között a bélyegek alapján kialakított "sorozatban" (ha a recens fajok közti különbséget nézed) egyforma lenne. De NEM egyforma. Pont. Közel szigmoid görbét kapsz, aminek az első deriváltjából jól meghatározható a töréspont. Ezt már "csak" n db bélyegre kell összegezned (n>100). Nyilván a leszármazást nem lehet olyan egyszerűen rekonstruálni mint a recens fajok különbözőségét, hiszen minden generációból kéne hozzá megfelelő számú minta, ami kivitelezhetetlen. Az is nyilvánvaló, hogy ez így elmondva egyszerűnek tűnik, de a valóságban sokszor nehéz meghúzni a határvonalat, de ez azért van, mert nehéz kiválasztani azokat a bélyegeket, amik alapján az elválasztást végzed (mint már az előző kommentemben is leírtam), mert sokszor csak a szubjektív megérzéseidre tudsz támaszkodni. Főleg igaz ez a madarakra, ahol még mindig elsősorban a külső bélyegek alapján rendszereznek, és ezért nehéz az alfaji, faji elkülönítés. Ezért kell minél nagyobb számú bélyeg alapján dolgozni.
Egyértelmű, hogy a törzsfát nem a fajok, hanem az egyedek értékei alapján állítjuk fel, nem állítottam ennek ellenkezőjét. Nyilván maga a "faj", tehát az egyformának tekinthető egyedek populációinak összessége elvont fogalom, de a természetben is léteznek a fogalom megalkotásának alapját jelentő különbségek az eltérő "fajba" tartozó populációk között.
Az is írtam, hogy nem létezik egységes fajfogalom, és ez attól is függ, hogy az adott taxonómus, szisztematikus melyik élőlénycsoporttal foglalkozik.Nem is akartam ilyen "kényszerű kategóriát" felállítani. Ez azonban szerintem inkább tekinthető a modellünk, definícióink, eszköztárunk hiányosságának, ami nyilván óvatosságra inti az általunk alkotott fogalmak használatával kapcsolatban az embert, mint magának a természeti jelenség nemlétének a bizonyítékának.