Igazából szerintem minden arra vezethető vissza, hogy mi is csoportosan élő, territoriális állatok vagyunk, védjük a "birtokunkat", "családunkat" a fajtársainkkal szemben, hiszen amellett, hogy rá vagyunk szorulva egymás támogatására a túléléshez (ezért tűrjük meg a saját csoportunk tagjait magunk körül), de minden más élőlényhez hasonlóan harcolnunk is kell egymással az erőforrásokért. Ez van. Az ösztönöktől elszakadó, belátóan önkorlátozó, boldog testvériségben és teljes egyetértésben együtt élni tudó emberiségről szóló utópia sajnos csak habcsók és kölnivíz. :)
Ennek máig ható, érdekes következményei vannak, például, hogy egy mai ember is átlagosan kb. 20-30 másik emberrel tart fenn szoros kapcsolatot, ami - hogy, hogy nem - épp az évezredek óta bevált, hatékonyan működő vadászó-gyűjtögető csoportméret... :)
A gyűlölet, utálat a "betolakodóval" szemben nem csak az emberre jellemző, például a csimpánzoknál is megfigyelt jelenség, akik bandákba verődve vadásznak egy-egy szomszédos "törzs" tagjaira, és elég brutálisan végeznek vele minden látszólagos ok nélkül. Az ember fejlődése során is már nagyon korán találtak rituális célokra használt (valószínűleg ellenséges törzs tagjaiból származó) csonteszközöket. Nyilván a túlszaporodásunk, az egyének "élőhelyének", életterének szűkülése, a magunkra erőltetett, természetellenes életmód nem kedvez ezeknek a folyamatoknak. Frusztráltak leszünk tőle, veszélyeztetve érezzük magunk és utódaink túlélésének biztosítását, ami könnyen agresszióhoz vagy a fajtársaink iránti közönyhöz vezet, mert valahogy le kell vezetnünk a dolgot.
A mi "eszköztárunk" egymás megbántására, terrorizálására, elnyomására inkább azért lett olyan széles skálájú, mert a sikeres együttműködés érdekében bonyolult társadalmi érintkezési szabályrendszerünk és kommunikációnk alakult ki, ami számtalan lehetőséget nyújt az alá-/fölérendeltségi viszonyok éreztetésére. Ugyanez a bonyolult rendszer viszont az együttérzés, együttműködés és szeretet árnyalt kifejezésére is alkalmas... :)
Könyvet ezzel kapcsolatban így hirtelen nem tudok ajánlani, ezek csak az én gondolataim, nem biztos, hogy valóban így is vannak a dolgok, mert az ilyen kérdésekre a válaszokat mindig csak találgatni tudjuk.
Ennek máig ható, érdekes következményei vannak, például, hogy egy mai ember is átlagosan kb. 20-30 másik emberrel tart fenn szoros kapcsolatot, ami - hogy, hogy nem - épp az évezredek óta bevált, hatékonyan működő vadászó-gyűjtögető csoportméret... :)
A gyűlölet, utálat a "betolakodóval" szemben nem csak az emberre jellemző, például a csimpánzoknál is megfigyelt jelenség, akik bandákba verődve vadásznak egy-egy szomszédos "törzs" tagjaira, és elég brutálisan végeznek vele minden látszólagos ok nélkül. Az ember fejlődése során is már nagyon korán találtak rituális célokra használt (valószínűleg ellenséges törzs tagjaiból származó) csonteszközöket. Nyilván a túlszaporodásunk, az egyének "élőhelyének", életterének szűkülése, a magunkra erőltetett, természetellenes életmód nem kedvez ezeknek a folyamatoknak. Frusztráltak leszünk tőle, veszélyeztetve érezzük magunk és utódaink túlélésének biztosítását, ami könnyen agresszióhoz vagy a fajtársaink iránti közönyhöz vezet, mert valahogy le kell vezetnünk a dolgot.
A mi "eszköztárunk" egymás megbántására, terrorizálására, elnyomására inkább azért lett olyan széles skálájú, mert a sikeres együttműködés érdekében bonyolult társadalmi érintkezési szabályrendszerünk és kommunikációnk alakult ki, ami számtalan lehetőséget nyújt az alá-/fölérendeltségi viszonyok éreztetésére. Ugyanez a bonyolult rendszer viszont az együttérzés, együttműködés és szeretet árnyalt kifejezésére is alkalmas... :)
Könyvet ezzel kapcsolatban így hirtelen nem tudok ajánlani, ezek csak az én gondolataim, nem biztos, hogy valóban így is vannak a dolgok, mert az ilyen kérdésekre a válaszokat mindig csak találgatni tudjuk.