Kezdjük azzal, hogy a legtöbb patológus alkoholista állat, mert máskülönben nem tudná elviselni a munkáját. Ha emberként gondolna a halottakra, akkor sem...az első boncolásomról én is 10 perc alatt kifordultam hasonló okok miatt (elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért ugorhatott le a hídról szerencsétlen pasi, meg mit érezhetett, amikor kicsavarodott a lába földet éréskor...).
Tehát ilyen melót csak úgy tud hosszú távon végezni az ember, ha a hullára legfeljebb úgy tekint, mint egy szétszedendő roncsautóra vagy egy feldolgozandó disznóra. Maga a procedúra is ennek szellemében zajlik. Ha kórházban hunyt el a beteg, először el kell belőle távolítani a bennmaradt kanülöket, lélegeztető tubust, stb. Ezeket egyszerűen kitépik belőle. Maga a test felnyitása sem kíméletesen, szépen zajlik (minek?). A szerveket lemérik, esetleg metszeteket csinálnak belőle, szövetmintát vesznek a labornak, aztán visszahányják az egészet a hasüregbe, a használt gumikesztyűkkel, törlőkkel, stb. együtt, mert az veszélyes hulladéknak számít, és kurva drága az elszállítása.
Ha a beteg nem rendelkezik úgy, hogy nem használhatják fel a szerveit a halála után (márpedig ilyesmire igen kevesen gondolnak a haláluk előtt), akkor az érdekesebb vagy az anatómia gyakorlatról épp hiányzó darabokat tartósítják.
A végén úgy-ahogy összevarrják, hogy ne potyogjanak ki belőle a dolgok, aztán mehet a temetésre.
Itt jegyzem meg, hogy a hamvasztás sem úgy zajlik, ahogy azt mi elképzeljük. Egyszerre beraknak a kemencébe 3-4 ládát a hullákkal, elégetik, aztán ami marad hamu, azt annyi részre osztják, ahány hulla után érdeklődnek hozzátartozók, oszt' vigyed.
Elnézést, ha valakinek elrontottam a napját...
Azért itt jegyezném meg, hogy ezt nem kíméletlenségből, embertelenségből csinálják, akik hullákkal foglalkoznak, hanem mert egy idő után beleőrülnének, ha mindenkinek a személyes sorstragédiáján el kéne rágódniuk, mert emberként kezelik a halottakat.
Amúgy én nem is szeretném, ha olyan orvos kezelne, aki miközben engem vizsgál, azon rágódna, hogy az előző betegének miért kell 30 évesen rákban meghalnia. Az orvos - a beteg érdekében - a helyes diagnózis felállítására és a megfelelő gyógymód kiválasztására koncentráljon, ne a lelki világára!
Kezdjük azzal, hogy a legtöbb patológus alkoholista állat, mert máskülönben nem tudná elviselni a munkáját. Ha emberként gondolna a halottakra, akkor sem...az első boncolásomról én is 10 perc alatt kifordultam hasonló okok miatt (elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért ugorhatott le a hídról szerencsétlen pasi, meg mit érezhetett, amikor kicsavarodott a lába földet éréskor...).
Tehát ilyen melót csak úgy tud hosszú távon végezni az ember, ha a hullára legfeljebb úgy tekint, mint egy szétszedendő roncsautóra vagy egy feldolgozandó disznóra. Maga a procedúra is ennek szellemében zajlik. Ha kórházban hunyt el a beteg, először el kell belőle távolítani a bennmaradt kanülöket, lélegeztető tubust, stb. Ezeket egyszerűen kitépik belőle. Maga a test felnyitása sem kíméletesen, szépen zajlik (minek?). A szerveket lemérik, esetleg metszeteket csinálnak belőle, szövetmintát vesznek a labornak, aztán visszahányják az egészet a hasüregbe, a használt gumikesztyűkkel, törlőkkel, stb. együtt, mert az veszélyes hulladéknak számít, és kurva drága az elszállítása.
Ha a beteg nem rendelkezik úgy, hogy nem használhatják fel a szerveit a halála után (márpedig ilyesmire igen kevesen gondolnak a haláluk előtt), akkor az érdekesebb vagy az anatómia gyakorlatról épp hiányzó darabokat tartósítják.
A végén úgy-ahogy összevarrják, hogy ne potyogjanak ki belőle a dolgok, aztán mehet a temetésre.
Itt jegyzem meg, hogy a hamvasztás sem úgy zajlik, ahogy azt mi elképzeljük. Egyszerre beraknak a kemencébe 3-4 ládát a hullákkal, elégetik, aztán ami marad hamu, azt annyi részre osztják, ahány hulla után érdeklődnek hozzátartozók, oszt' vigyed.
Elnézést, ha valakinek elrontottam a napját...
Azért itt jegyezném meg, hogy ezt nem kíméletlenségből, embertelenségből csinálják, akik hullákkal foglalkoznak, hanem mert egy idő után beleőrülnének, ha mindenkinek a személyes sorstragédiáján el kéne rágódniuk, mert emberként kezelik a halottakat.
Amúgy én nem is szeretném, ha olyan orvos kezelne, aki miközben engem vizsgál, azon rágódna, hogy az előző betegének miért kell 30 évesen rákban meghalnia. Az orvos - a beteg érdekében - a helyes diagnózis felállítására és a megfelelő gyógymód kiválasztására koncentráljon, ne a lelki világára!