Lehet, hogy rosszul tálaltam a dolgokat, eszemben sincs nagyképűsködni, és azt sem gondolom, hogy én tudok mindent a legjobban, mert ez butaság lenne (bizonyos dolgokról viszont úgy érzem, hogy eléggé elgondolkoztam rajtuk, utánuk jártam már ahhoz, hogy leírhassam a véleményem...). :) A biológuskodást is direkt nem említettem meg addig, amíg valaki rá nem kérdezett. Ezt nem én tartom fontosnak, pont a tapasztalatom mondatja ki velem, mert azt látom, hogy mások viszont sokszor fontosnak tartják, hogy "szakértőtől" hallják az infókat.
Ezt most nem tudom tovább ragozni, mert nem ismertek személyesen. Élő beszélgetésnél soha nem volt ilyen problémám.
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Ezeket a szmájlikat tessék ízlés szerint beleszurkálni a kommenteimbe! :)
Nem szeretem, ha valaki okoskodásnak titulálja, ha leírom valamiről a véleményem. Nyilván nem gondolom azt, hogy amit leírok, azt más nem tudhatja rajtam kívül, de nem látok senkinek a fejébe, nem tudhatom, hogy ki mennyit tud (és találkoztam már nem egy, meglepően sötét emberrel...), ezért általában az alapjaitól kezdve építem fel a mondanivalómat. Lehet, hogy ezért tűnik szájbarágásnak. Viszont az a tapasztalatom, hogy ha az ember nem fejti ki egy kicsit, amit gondol, akkor meg a félreértésekből, belemagyarázásokból vannak a viták...
Úgy vagyok vele, hogy kommenteket nem kötelező olvasni. Akiket érdekel a véleményem, akiknek tetszenek a meglátásaim (mert ilyenek is vannak azért...), azok elolvassák, amit írok, akiket meg nem érdekel, azok ugorják át. Ennyi. Nem az vezet a kommentírás közben, hogy minél több embernek legyek szimpatikus...
Beismerem, hogy vehemens vitapartner vagyok, de ez nem azért van, mert lenézem azt, akivel beszélgetek, hanem mert baromira bele tudok merülni egy-egy témába, és elragad a hév (vagy a metró...vagy...na jó, a szőnyegbombázó vadászgép). :)
Ez meg milyen idegen lény? :D
Ezt most nem tudom tovább ragozni, mert nem ismertek személyesen. Élő beszélgetésnél soha nem volt ilyen problémám.
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Ezeket a szmájlikat tessék ízlés szerint beleszurkálni a kommenteimbe! :)
Nem szeretem, ha valaki okoskodásnak titulálja, ha leírom valamiről a véleményem. Nyilván nem gondolom azt, hogy amit leírok, azt más nem tudhatja rajtam kívül, de nem látok senkinek a fejébe, nem tudhatom, hogy ki mennyit tud (és találkoztam már nem egy, meglepően sötét emberrel...), ezért általában az alapjaitól kezdve építem fel a mondanivalómat. Lehet, hogy ezért tűnik szájbarágásnak. Viszont az a tapasztalatom, hogy ha az ember nem fejti ki egy kicsit, amit gondol, akkor meg a félreértésekből, belemagyarázásokból vannak a viták...
Úgy vagyok vele, hogy kommenteket nem kötelező olvasni. Akiket érdekel a véleményem, akiknek tetszenek a meglátásaim (mert ilyenek is vannak azért...), azok elolvassák, amit írok, akiket meg nem érdekel, azok ugorják át. Ennyi. Nem az vezet a kommentírás közben, hogy minél több embernek legyek szimpatikus...
Beismerem, hogy vehemens vitapartner vagyok, de ez nem azért van, mert lenézem azt, akivel beszélgetek, hanem mert baromira bele tudok merülni egy-egy témába, és elragad a hév (vagy a metró...vagy...na jó, a szőnyegbombázó vadászgép). :)