"nem a kommented tartalmát és tudásodat szapultam"
Akkor álljon itt pár idézet, a kommenteidből:
"kurvára okosnak képzeled magad, lerí a szövegedből, pedig valószínűleg az élet csak egy csekélyke szeletéhez értesz."
"Én még azt is őszintén leszarom, hogy bemagoltad a kisállat és növényhatározót! Na és? Attól még a 31. kommented egyértelmű iskolapéldája a tudálékos, okoskodó, - de mivel még nagyon keveset tud a témában..."
Sajnos megmarad, amit már egyszer leírtál. Pech. :) Mit tudsz te arról, hogy én mennyit tudok ebben a témában? Kurvára nem értesz hozzá... Akkor most miről is beszélünk? A tudásomról vagy a stílusomról? Utólag már hiába mosakodsz...
"Kit izgat a barátod, hogy mennyi idős, nem kötöttem bele a korodba, és nem "vertem magam" a 30 évemre"
Dehogynem! Folyamatosan kislányozol, meg az idősebb felsőbbrendűségével, bevallottan "tanító célzattal" próbálsz meg "a földbe döngölni", hogy egy kis tiszteletet tanuljak. (Tőled...váháháááá xDDD) Csak sajnos nem sikerül, és ez baromira idegesít téged. :)
"Majd ha esetleg megjön az esze és továbbáll, véletlen se gondold azt, hogy a te hibád volt. :DDD"
A csekély értelmű, szánalmas vitapartnerek másik ismérve a személyeskedés, amikor már kifogytak az érvekből.
Kíváncsi vagyok, neked van -e (volt -e már egyáltalán...) hosszú távú kapcsolatod (erősen kétlem), mert én jelenleg 6 éve élek együtt a párommal, és nem úgy tűnik, hogy nagyon megviselné, és le akarna lépni...sőt... :)
De már megmondtam számtalanszor: ha neked könnyebb úgy elviselni az életedet, hogy azt hiszed rólam, hogy beképzelt, buta és elviselhetetlen vagyok, hidd azt! Senkit nem érdekel. :) Kukulkannal is már régen lezártuk a vitát, te folytatod csak itt feleslegesen az ostoba szájtépést.
Ez meg milyen idegen lény? :D
Akkor álljon itt pár idézet, a kommenteidből:
"kurvára okosnak képzeled magad, lerí a szövegedből, pedig valószínűleg az élet csak egy csekélyke szeletéhez értesz."
"Én még azt is őszintén leszarom, hogy bemagoltad a kisállat és növényhatározót! Na és? Attól még a 31. kommented egyértelmű iskolapéldája a tudálékos, okoskodó, - de mivel még nagyon keveset tud a témában..."
Sajnos megmarad, amit már egyszer leírtál. Pech. :) Mit tudsz te arról, hogy én mennyit tudok ebben a témában? Kurvára nem értesz hozzá... Akkor most miről is beszélünk? A tudásomról vagy a stílusomról? Utólag már hiába mosakodsz...
"Kit izgat a barátod, hogy mennyi idős, nem kötöttem bele a korodba, és nem "vertem magam" a 30 évemre"
Dehogynem! Folyamatosan kislányozol, meg az idősebb felsőbbrendűségével, bevallottan "tanító célzattal" próbálsz meg "a földbe döngölni", hogy egy kis tiszteletet tanuljak. (Tőled...váháháááá xDDD) Csak sajnos nem sikerül, és ez baromira idegesít téged. :)
"Majd ha esetleg megjön az esze és továbbáll, véletlen se gondold azt, hogy a te hibád volt. :DDD"
A csekély értelmű, szánalmas vitapartnerek másik ismérve a személyeskedés, amikor már kifogytak az érvekből.
Kíváncsi vagyok, neked van -e (volt -e már egyáltalán...) hosszú távú kapcsolatod (erősen kétlem), mert én jelenleg 6 éve élek együtt a párommal, és nem úgy tűnik, hogy nagyon megviselné, és le akarna lépni...sőt... :)
De már megmondtam számtalanszor: ha neked könnyebb úgy elviselni az életedet, hogy azt hiszed rólam, hogy beképzelt, buta és elviselhetetlen vagyok, hidd azt! Senkit nem érdekel. :) Kukulkannal is már régen lezártuk a vitát, te folytatod csak itt feleslegesen az ostoba szájtépést.