Engedd meg, hogy további kérdéseket tegyek fel, talán mást is érdekel. :)
Még vitának sem merném nevezni amire készülök, hiszen nem vagyok biológus. Fegyvertelenül pedig nem szokás csatát vívni :)
Szóval...
Persze, a modell komplexitását nem vitatom. Abban is igazad van, hogy olyan rendszert nehéz vizsgálni, aminek az ember is a része. (Hasonló gondokkal küzd egyébként az összes társadalomtudomány.)
Összekukázott emlékeim szerint a gond az evolúciós elméletek modellezésekor, hogy a matematikai modell kénytelen az egyes egyedek minden konkrét tulajdonságát figyelembe venni. "Deviszont" az egyes egyedek sokféle tulajdonságot hordoznak, és ezek mind egyszerre pusztulnak el, vagy maradnak életben, hiszen a természetes szelekció az egyes konkrét egyedekre hat. (Tehát nem a kék szemem, vagy a fájós kisujjam marad életben, hanem én. Vagy nem persze.) Az ilyen feltételek azonban - akármilyen furcsa - túl durva feltételeknek mutatkoztak a színtiszta matekos modellekben.
Ebből persze - ahogy írtad is - nem következik, hogy az evolúció tana hülyeség, ám az ilyen "hibák" sokszor nagy disznóságot rejthetnek a háttérben. Felhoztál egy fizikai analógiát, megteszem hát magyarázatul én is (még ha nem is kvantumgravitációs jellegű :) ).
A vázolt helyzet kicsit olyan - szerintem-, mintha a newtoni axiómák következményei a maga fogalmi keretei között nem lennének mindig igazak. A legszebb bennük, hogy amint elfogadjuk azokat, színtiszta matekos úton vezethető le minden -problémamentesen. Az evolúciós modelleknél amennyire ismerem őket (és nem pusztán a darwinit) ez helyeként hibádzik már a modellen belül is.
Ez jelenthet esetleg gondot. Jó szándékkal is annyit azért lehet mondani, hogy a természetes szelekció nem kizárólagos mechanizmus az evolúción belül. Vagy esetleg tévednék?
Még vitának sem merném nevezni amire készülök, hiszen nem vagyok biológus. Fegyvertelenül pedig nem szokás csatát vívni :)
Szóval...
Persze, a modell komplexitását nem vitatom. Abban is igazad van, hogy olyan rendszert nehéz vizsgálni, aminek az ember is a része. (Hasonló gondokkal küzd egyébként az összes társadalomtudomány.)
Összekukázott emlékeim szerint a gond az evolúciós elméletek modellezésekor, hogy a matematikai modell kénytelen az egyes egyedek minden konkrét tulajdonságát figyelembe venni. "Deviszont" az egyes egyedek sokféle tulajdonságot hordoznak, és ezek mind egyszerre pusztulnak el, vagy maradnak életben, hiszen a természetes szelekció az egyes konkrét egyedekre hat. (Tehát nem a kék szemem, vagy a fájós kisujjam marad életben, hanem én. Vagy nem persze.) Az ilyen feltételek azonban - akármilyen furcsa - túl durva feltételeknek mutatkoztak a színtiszta matekos modellekben.
Ebből persze - ahogy írtad is - nem következik, hogy az evolúció tana hülyeség, ám az ilyen "hibák" sokszor nagy disznóságot rejthetnek a háttérben. Felhoztál egy fizikai analógiát, megteszem hát magyarázatul én is (még ha nem is kvantumgravitációs jellegű :) ).
A vázolt helyzet kicsit olyan - szerintem-, mintha a newtoni axiómák következményei a maga fogalmi keretei között nem lennének mindig igazak. A legszebb bennük, hogy amint elfogadjuk azokat, színtiszta matekos úton vezethető le minden -problémamentesen. Az evolúciós modelleknél amennyire ismerem őket (és nem pusztán a darwinit) ez helyeként hibádzik már a modellen belül is.
Ez jelenthet esetleg gondot. Jó szándékkal is annyit azért lehet mondani, hogy a természetes szelekció nem kizárólagos mechanizmus az evolúción belül. Vagy esetleg tévednék?