"Összekukázott emlékeim szerint a gond az evolúciós elméletek modellezésekor, hogy a matematikai modell kénytelen az egyes egyedek minden konkrét tulajdonságát figyelembe venni. "Deviszont" az egyes egyedek sokféle tulajdonságot hordoznak, és ezek mind egyszerre pusztulnak el, vagy maradnak életben, hiszen a természetes szelekció az egyes konkrét egyedekre hat."
Oké, újraolvastam, amit válasznak írtam neked. Javallom, előbb bonts ki egy sört... :D Let's dance:
Pontosan. Ezért írtam, hogy hiányosak a modelljeink. Az evolúció nem tudatos lépések megtervezett sorozata, hanem a szelekciós nyomásra bekövetkező "barkácsolás", ami adott készletből, "csomagokból" történik. Ezt úgy tudnám kicsit suta hasonlattal érzékeltetni, hogy olyan az egész, mint amikor egy lufit (...na jó, nyomáskamrát) összenyomsz vagy kitágítasz, és ennek hatására a benne lévő anyag a fizikai tulajdonságaiból eredő lehetőségei szerint rendeződik újra. Ott sem külön-külön reagálnak a szubatomi részecskék, protonok, neutronok, elektronok, hanem atomi szinten közösen, és amit együtt ki tudnak hozni magukból, annak az irányába mennek, annak megfelelően változik pl. a szabadenergiájuk, entrópiájuk, anyagszerkezetük. Ha többféle anyagot teszel a lufiba, akkor természetesen már a különböző atomok között is kialakulhatnak interakciók, amik befolyásolják a "végkimenetelt", és amik más típusúak lehetnek, mint az egynemű atomok közöttiek, más állapotokat is megengedhetnek, s számuk hatványozódik az "anyagféleségek" számával...azt is tegyük hozzá, hogy a "kényszerítő erő" sem egységes, több komponense van (ez a lufis hasonlattal élve olyan, mintha mondjuk egyszerre melegítenéd és összenyomnád).
Modellezd le egy ehhez hasonló, de ennél dimenziókkal bonyolultabb rendszer változását, amiben ráadásul a vizsgált jelenségek időtartama sokszorosan meghaladja a megfigyelő személy élethosszát, aki ráadásul benne ül a lufiban! :) Ne várd, hogy a biológiai jelenségekre akár csak megközelítően is olyan jó matematikai modelljeink legyenek, mint a fizikaiakra (még azokra sincsenek jók...). A fizika a csontváz, a kémia a hús, ami a csontvázra épül, a biológia pedig egy további dimenzió ezeken, amit természetesen alapvetően az előbbi kettő határoz meg, de vannak saját törvényszerűségei is, mint ahogy a molekuláknak is vannak a kvarkokhoz képest...
A túlélő egyedekben soha nem mindenből a legjobb, tehát adott körülmények között egy optimális tulajdonsághalmaz marad fenn, hanem azok, amik a legkevésbé hátráltatják, vagy jobb esetben a legjobban segítik a túlélésben a TÖBBIHEZ KÉPEST (intra- és interspecifikus interakciókat is számolva). Mert minden "sikeresség" viszonylagos. Ezt úgy mondjuk szépen, hogy a fajok nem globális, hanem lokális csúcsokra "másznak fel" az "ökológiai tájképen". Na, ezt is bele kéne tudni kalkulálni a modellekbe...Kezdjük azzal, hogy normális viszonyítási pontunk sincs, mert folyamatosan változó, több komponensű maga az a hatás is, aminek következtében az egész elindul...
Az ember például hiába tűnik tökéletesnek, rengeteg olyan konstrukciós hiba van benne, aminek egy jól tervezett gépezetben nem szabadna előfordulnia, de mivel nem hátráltatták számottevően a szaporodási sikerünket, ezért nem szelektálódtak ki. Ilyen például az, hogy a légcső és a nyelőcső keresztezi egymást, vagy hogy a férfiak herevezetéke fel van akadva az ureterre. Egyiknek sincs értelme, sőt, bizonyos esetekben hátrányos is lehet (pl. félrenyelés), de ezek a tulajdonságok nem gátolják számottevően az életben maradásunkat, tehát fennmaradtak.
A szelekció a hajtóerő. Ez csak annyit jelent, hogy mivel végesek az élőlények által használt források, ezért aki kevésbé hatékonyan szerzi meg azokat, azt mások kiszorítják és elpusztul. Ez olyan alapvető törvényszerűség mint a gravitáció, és az egész "evolúciós verseny" elindítója, nem pedig komponense.
Oké, újraolvastam, amit válasznak írtam neked. Javallom, előbb bonts ki egy sört... :D Let's dance:
Pontosan. Ezért írtam, hogy hiányosak a modelljeink. Az evolúció nem tudatos lépések megtervezett sorozata, hanem a szelekciós nyomásra bekövetkező "barkácsolás", ami adott készletből, "csomagokból" történik. Ezt úgy tudnám kicsit suta hasonlattal érzékeltetni, hogy olyan az egész, mint amikor egy lufit (...na jó, nyomáskamrát) összenyomsz vagy kitágítasz, és ennek hatására a benne lévő anyag a fizikai tulajdonságaiból eredő lehetőségei szerint rendeződik újra. Ott sem külön-külön reagálnak a szubatomi részecskék, protonok, neutronok, elektronok, hanem atomi szinten közösen, és amit együtt ki tudnak hozni magukból, annak az irányába mennek, annak megfelelően változik pl. a szabadenergiájuk, entrópiájuk, anyagszerkezetük. Ha többféle anyagot teszel a lufiba, akkor természetesen már a különböző atomok között is kialakulhatnak interakciók, amik befolyásolják a "végkimenetelt", és amik más típusúak lehetnek, mint az egynemű atomok közöttiek, más állapotokat is megengedhetnek, s számuk hatványozódik az "anyagféleségek" számával...azt is tegyük hozzá, hogy a "kényszerítő erő" sem egységes, több komponense van (ez a lufis hasonlattal élve olyan, mintha mondjuk egyszerre melegítenéd és összenyomnád).
Modellezd le egy ehhez hasonló, de ennél dimenziókkal bonyolultabb rendszer változását, amiben ráadásul a vizsgált jelenségek időtartama sokszorosan meghaladja a megfigyelő személy élethosszát, aki ráadásul benne ül a lufiban! :) Ne várd, hogy a biológiai jelenségekre akár csak megközelítően is olyan jó matematikai modelljeink legyenek, mint a fizikaiakra (még azokra sincsenek jók...). A fizika a csontváz, a kémia a hús, ami a csontvázra épül, a biológia pedig egy további dimenzió ezeken, amit természetesen alapvetően az előbbi kettő határoz meg, de vannak saját törvényszerűségei is, mint ahogy a molekuláknak is vannak a kvarkokhoz képest...
A túlélő egyedekben soha nem mindenből a legjobb, tehát adott körülmények között egy optimális tulajdonsághalmaz marad fenn, hanem azok, amik a legkevésbé hátráltatják, vagy jobb esetben a legjobban segítik a túlélésben a TÖBBIHEZ KÉPEST (intra- és interspecifikus interakciókat is számolva). Mert minden "sikeresség" viszonylagos. Ezt úgy mondjuk szépen, hogy a fajok nem globális, hanem lokális csúcsokra "másznak fel" az "ökológiai tájképen". Na, ezt is bele kéne tudni kalkulálni a modellekbe...Kezdjük azzal, hogy normális viszonyítási pontunk sincs, mert folyamatosan változó, több komponensű maga az a hatás is, aminek következtében az egész elindul...
Az ember például hiába tűnik tökéletesnek, rengeteg olyan konstrukciós hiba van benne, aminek egy jól tervezett gépezetben nem szabadna előfordulnia, de mivel nem hátráltatták számottevően a szaporodási sikerünket, ezért nem szelektálódtak ki. Ilyen például az, hogy a légcső és a nyelőcső keresztezi egymást, vagy hogy a férfiak herevezetéke fel van akadva az ureterre. Egyiknek sincs értelme, sőt, bizonyos esetekben hátrányos is lehet (pl. félrenyelés), de ezek a tulajdonságok nem gátolják számottevően az életben maradásunkat, tehát fennmaradtak.
A szelekció a hajtóerő. Ez csak annyit jelent, hogy mivel végesek az élőlények által használt források, ezért aki kevésbé hatékonyan szerzi meg azokat, azt mások kiszorítják és elpusztul. Ez olyan alapvető törvényszerűség mint a gravitáció, és az egész "evolúciós verseny" elindítója, nem pedig komponense.