Áhh, jókat tudsz kérdezni. :D Nyithatsz még egy sört. :)
Igazából az allélok szelektálódnak a hordozó egyedeken keresztül, de természetesen - mint írtad - nem függetlenül hat rájuk a szelekció, hanem összességében "nézi" az egyedek fitnessére gyakorolt hatásukat. - Ja, evolúciósan egy dolog számít: minél több túlélő és tovább szaporodó utód legyen, az irreleváns, hogy az adott egyed mennyire hosszú életű, meg milyen az "életminősége". Persze az utódszámot és azok túlélését (amik között általában negatív korreláció áll fenn) többféle stratégia szerint lehet optimalizálni (a faj adottságainak megfelelően) - közismert az r- meg k-stratégisták példája. (A kevesebb néha több, nem mindig az a nyerő, ha szaporodik valaki, mint a nyúl... :))
Viszont az egyed génjei által meghatározott, potenciális fitnessét nagyban befolyásolják az inter- és intraspecifikus interakciók, ezért vannak olyan elvek, amelyek szerint a szelekció igazából nem is egyedi, hanem az egyed feletti szerveződési szinteken, a populációkban hat, hiszen végeredményében az egyedek valós fitnesse (ami nem egyezik a gének által lehetővé tett maximálissal...) alapján, az egyedek CSOPORTJÁBAN kialakuló allél-arányok határozzák meg a populáció genetikai "sodródásának", a fajok alakulásának az irányát. Ez azért is logikus, mert egy egyed önmagában nem tud szaporodni, hiába él túl, meg lehetne elvileg sok utódja. Ha társai vannak (márpedig vannak, mert ez kell a szaporodáshoz), akkor viszont azoknak a tulajdonságain (valamint a környezeti adottságokon, erőforrásokon) is múlik a sikeressége. A szaporodóképes populáció az, ami stabilan fennmarad, és ami igazából evolúciós egységet alkot. Ennek a minimális mérete fajonként változó, és nehéz megbecsülni, hogy mi az a genetikai variabilitás, amit az egyedeknek a populációban képviselniük kell ahhoz, hogy egészséges, hosszú távon fennmaradó csoportot alkothassanak. Sajnos ez alapján ma is sok fajról gyanítjuk (ezeket "zombi fajoknak" hívjuk), hogy ugyan élnek még egyedeik, de ezek már biztosan nem elegek egy ilyen populáció megalakításához, tehát menthetetlenül kihalásra vannak ítélve. :(
A csoporton belül a szelekciós nyomás hatására bizonyos egyedek (gyk. allélkombinációk) - mint a populációt alkotó egységek - kihalásával, bizonyosak elszaporodásával változik úgy az allél-összetétel, hogy az a legoptimálisabb legyen adott környezeti feltételek mellett a POPULÁCIÓ fennmaradása szempontjából. A természetben nem az a cél, hogy a legjobb egyed kiválogatásával homogén genetikai állományú, klónokból álló csoportok jöjjenek létre, mert azok hosszú távon nem életképesek, hiszen egy adott környezethez alkalmazkodtak. Ha ez változik (márpedig folyamatosan változik), akkor már nem ők lesznek a "legjobbak", ezért mindig kell egy készlet, amiből válogatni lehet. Magyarul hiába van egy nagyon jó képességű egyed, az utódai annak sem fogják teljesen eluralni a populációt, ami szintén bizonyítja, hogy nem elsősorban egyedi szinten zajlik az evolúció (de természetesen az egyedek jobb, rosszabb túlélésén és szaporodásán keresztül).
Más gondolat: Ez persze óhatatlanul magával vonja azt, hogy adott faj különböző populációi sem teljesen egyformák, ha új környezetbe kerül egy ilyen populáció, akkor kezd "eltávolodni" a "törzsalaktól", és végül új faj lesz belőle, amelynek az egyedei már nem lesznek képesek szaporodni az eredeti faj többi egyedével. (Erről beszélgettünk a "Fajok eredete" postnál kukulkannal, hogy ez alapján milyen fajfogalmat lehet, szabad definiálni, létezik -e "faj" egyáltalán.)
Igazából az allélok szelektálódnak a hordozó egyedeken keresztül, de természetesen - mint írtad - nem függetlenül hat rájuk a szelekció, hanem összességében "nézi" az egyedek fitnessére gyakorolt hatásukat. - Ja, evolúciósan egy dolog számít: minél több túlélő és tovább szaporodó utód legyen, az irreleváns, hogy az adott egyed mennyire hosszú életű, meg milyen az "életminősége". Persze az utódszámot és azok túlélését (amik között általában negatív korreláció áll fenn) többféle stratégia szerint lehet optimalizálni (a faj adottságainak megfelelően) - közismert az r- meg k-stratégisták példája. (A kevesebb néha több, nem mindig az a nyerő, ha szaporodik valaki, mint a nyúl... :))
Viszont az egyed génjei által meghatározott, potenciális fitnessét nagyban befolyásolják az inter- és intraspecifikus interakciók, ezért vannak olyan elvek, amelyek szerint a szelekció igazából nem is egyedi, hanem az egyed feletti szerveződési szinteken, a populációkban hat, hiszen végeredményében az egyedek valós fitnesse (ami nem egyezik a gének által lehetővé tett maximálissal...) alapján, az egyedek CSOPORTJÁBAN kialakuló allél-arányok határozzák meg a populáció genetikai "sodródásának", a fajok alakulásának az irányát. Ez azért is logikus, mert egy egyed önmagában nem tud szaporodni, hiába él túl, meg lehetne elvileg sok utódja. Ha társai vannak (márpedig vannak, mert ez kell a szaporodáshoz), akkor viszont azoknak a tulajdonságain (valamint a környezeti adottságokon, erőforrásokon) is múlik a sikeressége. A szaporodóképes populáció az, ami stabilan fennmarad, és ami igazából evolúciós egységet alkot. Ennek a minimális mérete fajonként változó, és nehéz megbecsülni, hogy mi az a genetikai variabilitás, amit az egyedeknek a populációban képviselniük kell ahhoz, hogy egészséges, hosszú távon fennmaradó csoportot alkothassanak. Sajnos ez alapján ma is sok fajról gyanítjuk (ezeket "zombi fajoknak" hívjuk), hogy ugyan élnek még egyedeik, de ezek már biztosan nem elegek egy ilyen populáció megalakításához, tehát menthetetlenül kihalásra vannak ítélve. :(
A csoporton belül a szelekciós nyomás hatására bizonyos egyedek (gyk. allélkombinációk) - mint a populációt alkotó egységek - kihalásával, bizonyosak elszaporodásával változik úgy az allél-összetétel, hogy az a legoptimálisabb legyen adott környezeti feltételek mellett a POPULÁCIÓ fennmaradása szempontjából. A természetben nem az a cél, hogy a legjobb egyed kiválogatásával homogén genetikai állományú, klónokból álló csoportok jöjjenek létre, mert azok hosszú távon nem életképesek, hiszen egy adott környezethez alkalmazkodtak. Ha ez változik (márpedig folyamatosan változik), akkor már nem ők lesznek a "legjobbak", ezért mindig kell egy készlet, amiből válogatni lehet. Magyarul hiába van egy nagyon jó képességű egyed, az utódai annak sem fogják teljesen eluralni a populációt, ami szintén bizonyítja, hogy nem elsősorban egyedi szinten zajlik az evolúció (de természetesen az egyedek jobb, rosszabb túlélésén és szaporodásán keresztül).
Más gondolat: Ez persze óhatatlanul magával vonja azt, hogy adott faj különböző populációi sem teljesen egyformák, ha új környezetbe kerül egy ilyen populáció, akkor kezd "eltávolodni" a "törzsalaktól", és végül új faj lesz belőle, amelynek az egyedei már nem lesznek képesek szaporodni az eredeti faj többi egyedével. (Erről beszélgettünk a "Fajok eredete" postnál kukulkannal, hogy ez alapján milyen fajfogalmat lehet, szabad definiálni, létezik -e "faj" egyáltalán.)