5 éves gyerekek "kegyetlen" tornaedzése, vagy inkább kiképzése Kínában. A jövőben talán érdemes lesz ennek a a tükrében nézni egy-egy kínai sportoló eredményét például az olimpián.
Ez hozzáállás kérdése. A sportot szeretni a mozgás, a játék öröméért is lehet (és ezért is kéne szeretni szerintem...).
Ha csak azért szereti valaki, hogy legyőzhessen benne másokat, akkor gyakrabban veszi rá magát akár önpusztító dolgokra is, csak hogy ő legyen az első (pláne, ha más dolog nincs is az életében, amivel kitűnhet, és ezért ettől függ az önbecsülése...). Innentől kezdve ez már nem sport, hanem harc. Ezt magától is beláthatja az ember (ha van elég agya), hiába ebben nőtt fel.
Ezeknek a gyerekeknek szerintem nem volt túl sok választási lehetőségük. A képességeik, adottságaik alapján kiválogatták őket, hogy élsportolót faragjanak belőlük. Erről szól az életük, bár biztos, hogy nem ők akarták így, de ott senkinek eszébe sem jut, hogy mi a véleményük a dologról (nekik sem...). Óriási felelősség van a vállukon (politikai okokból is), így a nyomás is baromi nagy rajtuk. Ennek megfelelően nem szabadidős tevékenységnek, örömforrásnak tekintik a sportot, hanem munkának, kötelességnek. Kínában az emberek fő életcélja a közösség minél hasznosabb, ezáltal megbecsült tagjává válni. Bármit megtesznek, ami ehhez kell. (Megjegyzem, jönnek is föl mint a talajvíz...mondjuk igaz, hogy ehhez az árat is meg kell nézni...)
Ha csak azért szereti valaki, hogy legyőzhessen benne másokat, akkor gyakrabban veszi rá magát akár önpusztító dolgokra is, csak hogy ő legyen az első (pláne, ha más dolog nincs is az életében, amivel kitűnhet, és ezért ettől függ az önbecsülése...). Innentől kezdve ez már nem sport, hanem harc. Ezt magától is beláthatja az ember (ha van elég agya), hiába ebben nőtt fel.
Ezeknek a gyerekeknek szerintem nem volt túl sok választási lehetőségük. A képességeik, adottságaik alapján kiválogatták őket, hogy élsportolót faragjanak belőlük. Erről szól az életük, bár biztos, hogy nem ők akarták így, de ott senkinek eszébe sem jut, hogy mi a véleményük a dologról (nekik sem...). Óriási felelősség van a vállukon (politikai okokból is), így a nyomás is baromi nagy rajtuk. Ennek megfelelően nem szabadidős tevékenységnek, örömforrásnak tekintik a sportot, hanem munkának, kötelességnek. Kínában az emberek fő életcélja a közösség minél hasznosabb, ezáltal megbecsült tagjává válni. Bármit megtesznek, ami ehhez kell. (Megjegyzem, jönnek is föl mint a talajvíz...mondjuk igaz, hogy ehhez az árat is meg kell nézni...)