Ha jól tudom Al Capone mondása, hogy egy pisztollyal és érvekkel messzebbre jutsz, mint pusztán érvekkel. :)
Nade nem méltatni akarom a leírtakat, inkább a saját véleményemet leírni - ha már egy nyílt fórumon ezt Te is megtetted.
Ne nyílt támadásnak vedd amit írok, nem annak szánom. Kiosztani végképp nem akarlak, hiszen nem ismerlek. Történeteid körülményeit sem ismerem pontosan. Mindössze annyit tudok, amennyit leírtál, és ennek alapján (hangsúlyozom ennek alapján) a következőket gondolom:
Mindenekelőtt jó dolognak tartom, hogy "kívülről igyekszel látni magad", objektíven próbálod értékelni tetteidet. Bölcs hozzáállás. Őszintén mondom.
Tudod, számomra az a legfurcsább, hogy - ilyen téren legalábbis - tökre különbözünk. (Azt hiszem egyébként részben emiatt is reagálok a leírtakra...) Nem tudom, nálam már az is ki tudja verni a biztosítékot, ha egy nővel alpári módon beszélnek, nemhogy megütik...
Azt abszolút nem értem, hogyan lehet helyes dolog egy nőt "felpofozni és ezzel kijózanítani", elégedettséget pedig végképp nem tudom, miként válthat ki. Ez nem eredmény, amire büszkének lehet lenni. Eredmény -ha már felhoztad- a két diplomád, a becsülettel elvégzett munkád. De megütni egy nőt? Kérem... Túl azon, hogy nem fair (hiszen aligha lesz képes visszaütni), illetlen, tiszteletlen, és sorolhatnám. Megalázó is, de nem csupán a nő számára, hanem arra nézve is, aki kezet emel. Az én felfogásomban ez olyasmit jelent, hogy aki nőt üt, annak ez volt az utolsó eszköze, hogy akaratát, véleményét érvényre juttassa - ami persze mindennél előbbre való. Egy férfi számára ez nem lehet alternatíva. Nőt definíció szerint nem ütünk meg, ha úgy tetszik :)
A körülményeknél fontosabbnak tartom a másik tiszteletét - igaz, nem állítom, hogy ebben akár én is következetes tudok lenni, de addig nem tud fajulni semmiféle konfliktus, hogy megverjek egy -így mondom- hölgyet. Amit viszont gondolok, hogy tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell.
Megtudtuk az igazságot...
Nade nem méltatni akarom a leírtakat, inkább a saját véleményemet leírni - ha már egy nyílt fórumon ezt Te is megtetted.
Ne nyílt támadásnak vedd amit írok, nem annak szánom. Kiosztani végképp nem akarlak, hiszen nem ismerlek. Történeteid körülményeit sem ismerem pontosan. Mindössze annyit tudok, amennyit leírtál, és ennek alapján (hangsúlyozom ennek alapján) a következőket gondolom:
Mindenekelőtt jó dolognak tartom, hogy "kívülről igyekszel látni magad", objektíven próbálod értékelni tetteidet. Bölcs hozzáállás. Őszintén mondom.
Tudod, számomra az a legfurcsább, hogy - ilyen téren legalábbis - tökre különbözünk. (Azt hiszem egyébként részben emiatt is reagálok a leírtakra...) Nem tudom, nálam már az is ki tudja verni a biztosítékot, ha egy nővel alpári módon beszélnek, nemhogy megütik...
Azt abszolút nem értem, hogyan lehet helyes dolog egy nőt "felpofozni és ezzel kijózanítani", elégedettséget pedig végképp nem tudom, miként válthat ki. Ez nem eredmény, amire büszkének lehet lenni. Eredmény -ha már felhoztad- a két diplomád, a becsülettel elvégzett munkád. De megütni egy nőt? Kérem... Túl azon, hogy nem fair (hiszen aligha lesz képes visszaütni), illetlen, tiszteletlen, és sorolhatnám. Megalázó is, de nem csupán a nő számára, hanem arra nézve is, aki kezet emel. Az én felfogásomban ez olyasmit jelent, hogy aki nőt üt, annak ez volt az utolsó eszköze, hogy akaratát, véleményét érvényre juttassa - ami persze mindennél előbbre való. Egy férfi számára ez nem lehet alternatíva. Nőt definíció szerint nem ütünk meg, ha úgy tetszik :)
A körülményeknél fontosabbnak tartom a másik tiszteletét - igaz, nem állítom, hogy ebben akár én is következetes tudok lenni, de addig nem tud fajulni semmiféle konfliktus, hogy megverjek egy -így mondom- hölgyet. Amit viszont gondolok, hogy tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell.