Tudomásom szerint talán inkább valami olyasmiről van szó, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának tekintetében az emberi emisszió elenyésző ugyan a természeteshez képest, viszont annyira pont elég, hogy apránként felborítsa az egyensúlyt.
Van erre egy szemléletes analógia: tegyük fel, hogy a "természet öntisztulása" a határőr, az üvegházhatású gáz pedig a turista. Mondjuk, hogy alapesetben óránként 10 ember jelenik meg egyenletes ütemben a határon. Feltesszük továbbá, hogy a határőr óránként maximum 10 embert tud átengedni úgy, hogy ne alakuljon ki torlódás. (Vagyis a természetes ühg-okat a természet kelezni tudja - élve az analógiával.) Namármost, ha óránként nem 10, hanem előbb 11, majd 12 ember jön, előbb utóbb kígyózó sorok alakulnak majd ki a határnál. Ugyanígy, ha mindig az egyensúlyinál egy kicsit több (monjduk) ühg-t juttatunk a légtérbe, a természet egyre kevésbé győzi azt "feldolgozni".
Van erre egy szemléletes analógia: tegyük fel, hogy a "természet öntisztulása" a határőr, az üvegházhatású gáz pedig a turista. Mondjuk, hogy alapesetben óránként 10 ember jelenik meg egyenletes ütemben a határon. Feltesszük továbbá, hogy a határőr óránként maximum 10 embert tud átengedni úgy, hogy ne alakuljon ki torlódás. (Vagyis a természetes ühg-okat a természet kelezni tudja - élve az analógiával.) Namármost, ha óránként nem 10, hanem előbb 11, majd 12 ember jön, előbb utóbb kígyózó sorok alakulnak majd ki a határnál. Ugyanígy, ha mindig az egyensúlyinál egy kicsit több (monjduk) ühg-t juttatunk a légtérbe, a természet egyre kevésbé győzi azt "feldolgozni".