Ja, az ürge amúgy pszichológus...így már nem lepődöm meg annyira. :) Jó, azért tegyük hozzá, hogy 1920-ban csinálta a kísérleteit, neki még nem álltak rendelkezésére azok az infók és módszerek, amik nekünk, szóval könnyebb volt helytelen következtetést levonnia...Csak összehasonításképpen: 10 éves cikkeket már csak nagyon ritka esetben használunk, inkább visszaellenőrzés céljából, maximum 2-5 éves lehet az a tanulmány, ami érdemlegesen felhasználható a recens kutatásokban, az annál régebbi már elavultnak számít. A szerző hipotéziseit meg következtetéseit pedig mindig fenntartásokkal kell kezelni (jobb, ha csak tisztán az eredményeket illesztjük a saját kirakósunkba), mert gyakran tévútra vihet (a saját kísérletéből mindenki megpróbál messzemenő következtetéseket levonni, az elméleti elképzelései bizonyítását megtalálni bennük...).
Amúgy a kísérlet, amit csinált nem is alkalmas a tanulásra vonatkozó következtetések levonására, mert az, hogy az állatok milyen gyorsan jutnak ki generációról generációra egy labirintusból, vagy eközben hány hibát vétenek nem a tanulási folyamatokat jellemzi (hanem az alapból meglévő tájékozódási képességüket). Ahhoz azt kellett volna vizsgálnia mondjuk, hogy adott állat ugyanabban a labirintusban történő többszöri végigfutás esetén hány futás, próbálkozás után tud hiba nélkül végigmenni az útvonalon...
Amúgy a kísérlet, amit csinált nem is alkalmas a tanulásra vonatkozó következtetések levonására, mert az, hogy az állatok milyen gyorsan jutnak ki generációról generációra egy labirintusból, vagy eközben hány hibát vétenek nem a tanulási folyamatokat jellemzi (hanem az alapból meglévő tájékozódási képességüket). Ahhoz azt kellett volna vizsgálnia mondjuk, hogy adott állat ugyanabban a labirintusban történő többszöri végigfutás esetén hány futás, próbálkozás után tud hiba nélkül végigmenni az útvonalon...