"Én csak annyit mondtam, hogy tájékozódni kell, megérteni, megismerni, tapasztalni, látni az összefüggéseket, nem pedig elhinni mindent gondolkodás nélkül, amit látunk/hallunk."
Ezzel teljesen egyetértek. De amit korábban mondtál, abban burkoltan benne volt, hogy aki elutasítja a kábítószerek fogyasztását, az beszűkült, csak a belé sulykolt információkat visszaböfögő, azokat fenntartások nélkül elhívő, önálló gondolkodásra képtelen, saját értékrenddel nem rendelkező ember. Holott ennek is számtalan oka lehet... :)
"Az pedig, hogy a kábítószerfüggőket teszed felelőssé egy kisgyerek szívműtétjének finanszírozási körülményeinek ellehetetlenítése miatt, kicsit meredek gondolat szerintem. Ez egy sok ismeretlenes egyenlet, amit szerintem kár kibogozni, mindenesetre picit mélyebben belegondolsz, ez tényleg elég súlyos hipotézis - szerintem."
Ez csak egy durva példa volt (oda is írtam, hogy nyilván nem csak erre vezethető vissza a pénzhiány). Azzal azonban szerintem nem lehet vitatkozni, hogy a szenvedélybetegségek "költségét" (legyen az testi, lelki, társadalmi, anyagi) nem csak a szenvedélybeteg viseli, hanem több-kevesebb érintett, de "ártatlan" személy is a környezetében...ez törvényszerű, hiszen mindenki hatással van azoknak életére, akikkel kapcsolatban áll. Innentől kezdve viszont már nem csak az ő ügye...
Figy! Már mondtam, hogy a társadalmi berendezkedés rengeteg ponton hagy kívánnivalót maga után. Nem hiszem, hogy a "de más is káros, aztán mégis legális" érv megfelelő lenne bármi mellett. Az, hogy valami el van cseszve, az nem teszi kevésbé kártékonnyá egy másik dolog esetleges elcseszését is. Én sem tudom, hogy mi lenne a jó stratégia: tiltás, ellenőrzött legalizálás vagy teljesen az egyéni ítélőképességre bízott legalizálás. Azt tudom, hogy sok a hülye ember. Törvényalkotáskor pedig nem csak az értelmesekre kell gondolni...(sőt, elsősorban nem rájuk, mert nekik úgyis evidens, hogy mit érdemes, mit lehet, mit ésszerű, meg mit nem az csinálni...).
Szerintem önmagunk megismerésére is vannak más, legalább ugyanilyen jó (igaz, nem ilyen élvezetes...de nem is ennyire káros) módszerek. Csak azokat nehezebb kibírni (viszont jobban is erősítenek...). C'est la vie! :) Ki mit választ... :)
"Szívós" csajok ;)
Ezzel teljesen egyetértek. De amit korábban mondtál, abban burkoltan benne volt, hogy aki elutasítja a kábítószerek fogyasztását, az beszűkült, csak a belé sulykolt információkat visszaböfögő, azokat fenntartások nélkül elhívő, önálló gondolkodásra képtelen, saját értékrenddel nem rendelkező ember. Holott ennek is számtalan oka lehet... :)
"Az pedig, hogy a kábítószerfüggőket teszed felelőssé egy kisgyerek szívműtétjének finanszírozási körülményeinek ellehetetlenítése miatt, kicsit meredek gondolat szerintem. Ez egy sok ismeretlenes egyenlet, amit szerintem kár kibogozni, mindenesetre picit mélyebben belegondolsz, ez tényleg elég súlyos hipotézis - szerintem."
Ez csak egy durva példa volt (oda is írtam, hogy nyilván nem csak erre vezethető vissza a pénzhiány). Azzal azonban szerintem nem lehet vitatkozni, hogy a szenvedélybetegségek "költségét" (legyen az testi, lelki, társadalmi, anyagi) nem csak a szenvedélybeteg viseli, hanem több-kevesebb érintett, de "ártatlan" személy is a környezetében...ez törvényszerű, hiszen mindenki hatással van azoknak életére, akikkel kapcsolatban áll. Innentől kezdve viszont már nem csak az ő ügye...
Figy! Már mondtam, hogy a társadalmi berendezkedés rengeteg ponton hagy kívánnivalót maga után. Nem hiszem, hogy a "de más is káros, aztán mégis legális" érv megfelelő lenne bármi mellett. Az, hogy valami el van cseszve, az nem teszi kevésbé kártékonnyá egy másik dolog esetleges elcseszését is. Én sem tudom, hogy mi lenne a jó stratégia: tiltás, ellenőrzött legalizálás vagy teljesen az egyéni ítélőképességre bízott legalizálás. Azt tudom, hogy sok a hülye ember. Törvényalkotáskor pedig nem csak az értelmesekre kell gondolni...(sőt, elsősorban nem rájuk, mert nekik úgyis evidens, hogy mit érdemes, mit lehet, mit ésszerű, meg mit nem az csinálni...).
Szerintem önmagunk megismerésére is vannak más, legalább ugyanilyen jó (igaz, nem ilyen élvezetes...de nem is ennyire káros) módszerek. Csak azokat nehezebb kibírni (viszont jobban is erősítenek...). C'est la vie! :) Ki mit választ... :)