Na, végignéztem a Feldmárt. Nem hülye ez az ürge, csak az a baj, hogy magából indul ki.
A témával kapcsolatban amit említ, és amit én is mondtam, hogy nem csak tudatmódosító szerekkel lehet önmagunkat jobban megismerni, a látóterünket, horizontunkat ugyanúgy kitágítani, mélyebben, valóságosabban megélni az életet...csak bevenni egy bogyót nyilván sokkal könnyebb, mint a többi út...(meg jobban is illik a nyugati kultúra "mindent akarok, ingyen és lehetőleg azonnal" vezérelvéhez...). :)
Amit felhozott még, meg többen is emlegették itt, hogy az legyen a legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat a szabadságunkban semmilyen módon korlátozni. Ez így önmagában felelőtlen tanács.
Igen, valóban joga van valakinek azt mondani, hogy ő inkább lesz heroinista, mert úgy érzi, hogy így tudja jobban megélni az életét...akkor is, ha 30 évesen meghal, mert neki nem az számít, hogy milyen sokáig él. Arról azonban nem beszél, hogy mennyi szenvedésen megy keresztül ő és a környezete, amíg valaki eljut eddig a döntésig, és ezt realizálja is magában, valamint hogy mit jelent valójában végigmenni ezen az úton, mit jelent szembesülni a következményeivel, vállalni azokat. Nem véletlenül nő meg a szenvedélybetegek (pl. alkoholisták) körében drasztikusan az öngyilkosságok száma...
A másik, ami felett elegánsan átsiklik az az, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk nem alkalmas arra, hogy minden ember azt csináljon, amit akar (ezt ő is említi, hogy ahhoz, hogy meg tudjunk élni, be kell hódolnunk bizonyos szabályoknak, fel kell vennünk szerepeket, amik nyilván korlátoznak minket). De alternatívát már nem ad arra, hogy ehelyett akkor hogyan kéne élnünk... Szerinte a totális individualitás az egyén számára a legoptimálisabb, de arról mélyen hallgat, hogy ezt mégis milyen környezetben kéne kivitelezni, mert közösségben nem lehet, az pedig létszükséglete fajunk populációinak és minden egyénnek is. Közösség közös szabályok nélkül viszont nem létezik, egy közösségben elengedhetetlen a másokhoz való alkalmazkodás, ami a szabad akarat bizonyos szintű feladásával jár. Valamit valamiért. Szerintem inkább az optimális egyensúlyt kéne megtalálni...
"Szívós" csajok ;)
A témával kapcsolatban amit említ, és amit én is mondtam, hogy nem csak tudatmódosító szerekkel lehet önmagunkat jobban megismerni, a látóterünket, horizontunkat ugyanúgy kitágítani, mélyebben, valóságosabban megélni az életet...csak bevenni egy bogyót nyilván sokkal könnyebb, mint a többi út...(meg jobban is illik a nyugati kultúra "mindent akarok, ingyen és lehetőleg azonnal" vezérelvéhez...). :)
Amit felhozott még, meg többen is emlegették itt, hogy az legyen a legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat a szabadságunkban semmilyen módon korlátozni. Ez így önmagában felelőtlen tanács.
Igen, valóban joga van valakinek azt mondani, hogy ő inkább lesz heroinista, mert úgy érzi, hogy így tudja jobban megélni az életét...akkor is, ha 30 évesen meghal, mert neki nem az számít, hogy milyen sokáig él. Arról azonban nem beszél, hogy mennyi szenvedésen megy keresztül ő és a környezete, amíg valaki eljut eddig a döntésig, és ezt realizálja is magában, valamint hogy mit jelent valójában végigmenni ezen az úton, mit jelent szembesülni a következményeivel, vállalni azokat. Nem véletlenül nő meg a szenvedélybetegek (pl. alkoholisták) körében drasztikusan az öngyilkosságok száma...
A másik, ami felett elegánsan átsiklik az az, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk nem alkalmas arra, hogy minden ember azt csináljon, amit akar (ezt ő is említi, hogy ahhoz, hogy meg tudjunk élni, be kell hódolnunk bizonyos szabályoknak, fel kell vennünk szerepeket, amik nyilván korlátoznak minket). De alternatívát már nem ad arra, hogy ehelyett akkor hogyan kéne élnünk... Szerinte a totális individualitás az egyén számára a legoptimálisabb, de arról mélyen hallgat, hogy ezt mégis milyen környezetben kéne kivitelezni, mert közösségben nem lehet, az pedig létszükséglete fajunk populációinak és minden egyénnek is. Közösség közös szabályok nélkül viszont nem létezik, egy közösségben elengedhetetlen a másokhoz való alkalmazkodás, ami a szabad akarat bizonyos szintű feladásával jár. Valamit valamiért. Szerintem inkább az optimális egyensúlyt kéne megtalálni...