Mi ez a háháhhááá?
A csaj épp azt erősítette meg, amit én is mondtam... :)
Olvasd el a kommentemet, amire válaszoltál. ;)
Ezt írtam:
"a függőség az édességevés rituáléjával, a csokiban található teobrominnal, az általa okozott örömérzettel kapcsolatban alakul ki, és inkább pszichés eredetű (ami amúgy legalább olyan súlyos lehet, mint a testi hozzászokás)"
Kezdjük azzal, hogy én ezt a csokievésre írtam, de nézhetjük konkrétan a cukorfogyasztást is.
Abban, hogy "legalább olyan súlyos lehet, mint a testi hozzászokás" benne van, hogy ahhoz hasonló neurológiai folyamatokat, változásokat indít meg. Ezt bizonyította a csaj patkánykísérletekkel. :) Mi itt az ellentmondás?
Nagy különbség a drogok és a cukor között, hogy előbbiek közvetlenül az agyi receptorokra hatva, neurotranszmittereket hatását imitálva alakítanak ki megváltozott agyműködést, ami fizikai-lelki függőséget okoz, és ezt közvetlenül, kizárólagosan, a szabályzási utakat megkerülve (gyakran épp azokat átvágva), egyéni érzékenységtől függő mértékben, de mindenkiben egyformán teszik.
A cukor viszont azért "addiktív", mert fontos tápanyag, amit a szervezet keres, ezért "jutalmaz" a fogyasztásáért (ezt is leírtam már), tehát itt a neurotranszmitterek által közvetített idegrendszeri hatás KÖZVETETT (attól még lehet hasonló a drogokéhoz), épp ezért szabályozható, és nem mindenkiben alakul ki függőség időszakos, nagy dózisú fogyasztás esetén sem, mert ez függ az egyéni anyagcserétől is, hogy a szervezet hogyan tudja kezelni a cukortöbbletet.
Más a hatásmechanizmusa, és más következményei is vannak az ételfüggőségnek, mint ahogy ezt a csaj is elmesélte. :) Nyilván ez a folyamat állatokban is előidézhető, hiszen számukra is ugyanolyan fontos tápanyag a cukor. :)
Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyire fontos a függőség testi és a lelki komponense (megjegyzem, hogy én "lelki" alatt soha nem valami elvont, transzcendens dologra, hanem olyan agyi folyamatokra gondolok, amik a "lelket", a személyiséget is kialakítják, befolyásolják, hiszen minden érzelem, gondolat is neurobiológia...).
Embereknél szerintem sokszor fontosabb a függőség kialakulásában maga a rituálé, hogy valaki édességgel JUTALMAZZA magát (ha már a környezetétől ezt nem kapja meg). A jutalmazás az, amihez hozzászokik, mind testileg, mind lelkileg (agyilag).
A lényeg: Maguk a testi sejtek, az anyagcsere alkalmazkodik a magasabb cukorkoncentrációhoz, de nem működnek rosszabbul akkor sem, ha fokozatosan visszaáll az eredeti állapot, viszont meghatározott mennyiségben szükségük van cukorra (a drogokkal ellentétben...). A függőség az agyban dől el. :) Ezt mondtam én is, és ezt bizonyította a csaj. :)
"Szívós" csajok ;)
A csaj épp azt erősítette meg, amit én is mondtam... :)
Olvasd el a kommentemet, amire válaszoltál. ;)
Ezt írtam:
"a függőség az édességevés rituáléjával, a csokiban található teobrominnal, az általa okozott örömérzettel kapcsolatban alakul ki, és inkább pszichés eredetű (ami amúgy legalább olyan súlyos lehet, mint a testi hozzászokás)"
Kezdjük azzal, hogy én ezt a csokievésre írtam, de nézhetjük konkrétan a cukorfogyasztást is.
Abban, hogy "legalább olyan súlyos lehet, mint a testi hozzászokás" benne van, hogy ahhoz hasonló neurológiai folyamatokat, változásokat indít meg. Ezt bizonyította a csaj patkánykísérletekkel. :) Mi itt az ellentmondás?
Nagy különbség a drogok és a cukor között, hogy előbbiek közvetlenül az agyi receptorokra hatva, neurotranszmittereket hatását imitálva alakítanak ki megváltozott agyműködést, ami fizikai-lelki függőséget okoz, és ezt közvetlenül, kizárólagosan, a szabályzási utakat megkerülve (gyakran épp azokat átvágva), egyéni érzékenységtől függő mértékben, de mindenkiben egyformán teszik.
A cukor viszont azért "addiktív", mert fontos tápanyag, amit a szervezet keres, ezért "jutalmaz" a fogyasztásáért (ezt is leírtam már), tehát itt a neurotranszmitterek által közvetített idegrendszeri hatás KÖZVETETT (attól még lehet hasonló a drogokéhoz), épp ezért szabályozható, és nem mindenkiben alakul ki függőség időszakos, nagy dózisú fogyasztás esetén sem, mert ez függ az egyéni anyagcserétől is, hogy a szervezet hogyan tudja kezelni a cukortöbbletet.
Más a hatásmechanizmusa, és más következményei is vannak az ételfüggőségnek, mint ahogy ezt a csaj is elmesélte. :) Nyilván ez a folyamat állatokban is előidézhető, hiszen számukra is ugyanolyan fontos tápanyag a cukor. :)
Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyire fontos a függőség testi és a lelki komponense (megjegyzem, hogy én "lelki" alatt soha nem valami elvont, transzcendens dologra, hanem olyan agyi folyamatokra gondolok, amik a "lelket", a személyiséget is kialakítják, befolyásolják, hiszen minden érzelem, gondolat is neurobiológia...).
Embereknél szerintem sokszor fontosabb a függőség kialakulásában maga a rituálé, hogy valaki édességgel JUTALMAZZA magát (ha már a környezetétől ezt nem kapja meg). A jutalmazás az, amihez hozzászokik, mind testileg, mind lelkileg (agyilag).
A lényeg: Maguk a testi sejtek, az anyagcsere alkalmazkodik a magasabb cukorkoncentrációhoz, de nem működnek rosszabbul akkor sem, ha fokozatosan visszaáll az eredeti állapot, viszont meghatározott mennyiségben szükségük van cukorra (a drogokkal ellentétben...). A függőség az agyban dől el. :) Ezt mondtam én is, és ezt bizonyította a csaj. :)