-mert a legtöbb főiskola, egyetem alapvetően tanít, holott külföldön az elsődleges tevékenységük a kutatás
-ha mégis kutat, leggyakrabban külföldi egyetemek kutatásait ismétli meg, vagy próbálja változtatgatni
-mert hajlandóak elindítani minimum évfolyamokat is, csak hogy legyen, mert abból van pénz (pl. harmadik diplomám során 7-en (!) vagyunk, és mégis elindult....)
-mert teljesen félreértelmezték a bolognai rendszert: a BSC-n gyakorlatorientált képzést kellene tartani, ehelyett elméleti alapokra koncentrálnak. Az utolsó félév során cégekhez kellene kitenni a hallgatókat, hogy belekóstoljanak az életbe is, és azért végeznek februárban, hogy utánna legalább egy fél évig a munkerőpiacon legyenek (praktikusan a gyakorlati félévnek helyt adó cégnél...), és ha csak egy mód van rá, maradjanak is ott! E helyett mindenhol keresztféléves képzések indulnak, csak hogy el ne menjen a hallgató...
-A korábbi iskolámban a velem egyszerre végzettek közül akinek nem volt fokozott érdeklődése a szakmája iránt úgy kapott diplomát, hogy képtelen lenne elvégezni a munkáját! Ez mondjuk a gyakorlatban nem nagy gond, nem is helyezkedtek el túl sokan...
-Szintén korábbi iskola, első napok, kérdés: Ki miért jött ide, mi a célja az életben? Leggyakoribb válasz: háááát, szeretnék egy diplomát, és utána XY kisfalu önkormányzatánál fogok valamit dolgozni, és ott több fizetést kapok...
-Gyakorlatilag nincs nyelvoktatás. Akinek nem külön szakja, vagy mellékszakja, gyakorlatilag nem tanul nyelvet. És ez nagy egyetemek tapasztalata! Esélyük sincs nemzetközi szintéren...
-konkrét eset: végzős BCE hallgató, ösztöndíjjal megy külföldre, és képtelen egyetlen vizsgát is letenni! Hiányoztak az alapjai, a tanulási kultúra, a mentalitás...
-mindenhol lexikális tudást kérnek vissza, ami puskázással úgy teljesíthető, hogy az adott diák még a puskát is mástól kérje!
-külföldi húzó egyetemeken egy gyakorlati feladat komplex, csoportmunkában önállóan megoldandó, napokig, néha hetekig eltartó feladat, ezzel szemben itthon egy laborgyakorlati feladat MSC képzésen úgy zajlik, hogy a laboránssal kikészíttetik az összetevőket, és az eszközöket, mindenki kap egy A4-es lapra másolt néhány soros leírást, és azt megkotyvasztja... És ha nagyon nagyot nem tévedett, akkor a feladat teljesítettnek tekintett. (És ezen második példa megint olyan egyetemen esett meg (velem) amiről az a hiedelem, hogy az adott szakon ez a csúcsok csúcsa!)
Én beleszelektálnék az egyetemekbe, és a főiskolákba is, 3-4 egyetem, és 5-8 főiskola bőven lefedné az összes TÉNYLEGES szükségletet. És akkor lenne munkája a végzetteknek is, és lenne munkája azoknak is, akik nem diplomáznak!
Ugyanis amit már gyakorlati vezetőként tapasztalok az az, hogy szakmunkás, vagy szakmát nem igénylő, fizikai munkára nem lehet épkézláb embert találni. Ha valaki elvégez egy szoc-ped szakot egy böszörményi főiskolán, egyből ezt hiszi, hogy most már ő csak főnök lehet. Egyszerűen nem hajlandóak elmenni doglgozni...
9 évesen diplomázott a világ legfiatalabb mérnöke
-mert a legtöbb főiskola, egyetem alapvetően tanít, holott külföldön az elsődleges tevékenységük a kutatás
-ha mégis kutat, leggyakrabban külföldi egyetemek kutatásait ismétli meg, vagy próbálja változtatgatni
-mert hajlandóak elindítani minimum évfolyamokat is, csak hogy legyen, mert abból van pénz (pl. harmadik diplomám során 7-en (!) vagyunk, és mégis elindult....)
-mert teljesen félreértelmezték a bolognai rendszert: a BSC-n gyakorlatorientált képzést kellene tartani, ehelyett elméleti alapokra koncentrálnak. Az utolsó félév során cégekhez kellene kitenni a hallgatókat, hogy belekóstoljanak az életbe is, és azért végeznek februárban, hogy utánna legalább egy fél évig a munkerőpiacon legyenek (praktikusan a gyakorlati félévnek helyt adó cégnél...), és ha csak egy mód van rá, maradjanak is ott! E helyett mindenhol keresztféléves képzések indulnak, csak hogy el ne menjen a hallgató...
-A korábbi iskolámban a velem egyszerre végzettek közül akinek nem volt fokozott érdeklődése a szakmája iránt úgy kapott diplomát, hogy képtelen lenne elvégezni a munkáját! Ez mondjuk a gyakorlatban nem nagy gond, nem is helyezkedtek el túl sokan...
-Szintén korábbi iskola, első napok, kérdés: Ki miért jött ide, mi a célja az életben? Leggyakoribb válasz: háááát, szeretnék egy diplomát, és utána XY kisfalu önkormányzatánál fogok valamit dolgozni, és ott több fizetést kapok...
-Gyakorlatilag nincs nyelvoktatás. Akinek nem külön szakja, vagy mellékszakja, gyakorlatilag nem tanul nyelvet. És ez nagy egyetemek tapasztalata! Esélyük sincs nemzetközi szintéren...
-konkrét eset: végzős BCE hallgató, ösztöndíjjal megy külföldre, és képtelen egyetlen vizsgát is letenni! Hiányoztak az alapjai, a tanulási kultúra, a mentalitás...
-mindenhol lexikális tudást kérnek vissza, ami puskázással úgy teljesíthető, hogy az adott diák még a puskát is mástól kérje!
-külföldi húzó egyetemeken egy gyakorlati feladat komplex, csoportmunkában önállóan megoldandó, napokig, néha hetekig eltartó feladat, ezzel szemben itthon egy laborgyakorlati feladat MSC képzésen úgy zajlik, hogy a laboránssal kikészíttetik az összetevőket, és az eszközöket, mindenki kap egy A4-es lapra másolt néhány soros leírást, és azt megkotyvasztja... És ha nagyon nagyot nem tévedett, akkor a feladat teljesítettnek tekintett. (És ezen második példa megint olyan egyetemen esett meg (velem) amiről az a hiedelem, hogy az adott szakon ez a csúcsok csúcsa!)
Én beleszelektálnék az egyetemekbe, és a főiskolákba is, 3-4 egyetem, és 5-8 főiskola bőven lefedné az összes TÉNYLEGES szükségletet. És akkor lenne munkája a végzetteknek is, és lenne munkája azoknak is, akik nem diplomáznak!
Ugyanis amit már gyakorlati vezetőként tapasztalok az az, hogy szakmunkás, vagy szakmát nem igénylő, fizikai munkára nem lehet épkézláb embert találni. Ha valaki elvégez egy szoc-ped szakot egy böszörményi főiskolán, egyből ezt hiszi, hogy most már ő csak főnök lehet. Egyszerűen nem hajlandóak elmenni doglgozni...