Nos, ez esetben akkor valószínűleg én is csodabogár vagyok, mint ez a kislány..
Mérnök informatikusi végzettségem van, kiváló eredményekkel (természetesen a munkám is kifogástalan, persze nem mondom, hogy néha nem bakizok, mert mindenki hibázik olykor), ami egyáltalán nem jelentett problémát, folyamatban van a másod diplomám is természetesen. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de egyáltalán nem találom a nehézséget sem a főiskolák, sem az egyetemek részéről kért elvárásában.. (És nem, nem vagyok pénzeszsák, mindezt önerőből értem el, tanulással, sok idő ráfordításával, de ettől függetlenül számomra egyáltalán nem volt nehéz, sőt.) Az érettségi meg továbbra is nevetséges színvonalon van. Néhány tantárgyból emelt szinten is... Nem az érettségit kéne a mai gyerekek tudásához igazítani, hanem fordítva.. Aki meg 2 pontos érettségit ír.... Az egyáltalán hogy mehetett érettségizni? Mit keresett ott egyáltalán??
A szakemberek meg... Kihív az ember egy szerelőt, elvégzi a munkáját, majd rosszabb az állapot, mint előtte, vagy el sem tudja végezni a rá szabott feladatot. Ez a tapasztalat. Ha az embernek nincs ismerőse, megbízható szakembere, ami ebben az országban ritka - főleg, hogy a régi, jó szakemberek egyre kevesebben vannak), akkor sokszor a szerelő többet árt, mint használ sajnos, ami az embernek bosszúságot okoz. És ez nem csak az én, hanem ismerőseim véleménye is.
Az egészben azt nem értem, hogy ha én a saját szakmámban meg tudom oldani a problémákat, ami a minimum elvárás minden oldalról, akkor más erre miért nem képes szakmai tudást igazoló papírral a kezében?
Szemjuel Neked külön szólnék, a Te színvonaladon, hogy értsd: köszi, hogy a magad szintjét feltételezed rólam is, de nem mindenki tart még mindig ott, ahol Te! ;) Számodra lefordítva: "Ne csak fecsegj, gondolkodj is néha. Tudom, ezt anyukádéktól se sűrűn láthattad, de próbáld meg. Az elején szokatlan lesz, de majd belejössz ám!"
9 évesen diplomázott a világ legfiatalabb mérnöke
Mérnök informatikusi végzettségem van, kiváló eredményekkel (természetesen a munkám is kifogástalan, persze nem mondom, hogy néha nem bakizok, mert mindenki hibázik olykor), ami egyáltalán nem jelentett problémát, folyamatban van a másod diplomám is természetesen. Lehet, hogy én gondolom rosszul, de egyáltalán nem találom a nehézséget sem a főiskolák, sem az egyetemek részéről kért elvárásában.. (És nem, nem vagyok pénzeszsák, mindezt önerőből értem el, tanulással, sok idő ráfordításával, de ettől függetlenül számomra egyáltalán nem volt nehéz, sőt.) Az érettségi meg továbbra is nevetséges színvonalon van. Néhány tantárgyból emelt szinten is... Nem az érettségit kéne a mai gyerekek tudásához igazítani, hanem fordítva.. Aki meg 2 pontos érettségit ír.... Az egyáltalán hogy mehetett érettségizni? Mit keresett ott egyáltalán??
A szakemberek meg... Kihív az ember egy szerelőt, elvégzi a munkáját, majd rosszabb az állapot, mint előtte, vagy el sem tudja végezni a rá szabott feladatot. Ez a tapasztalat. Ha az embernek nincs ismerőse, megbízható szakembere, ami ebben az országban ritka - főleg, hogy a régi, jó szakemberek egyre kevesebben vannak), akkor sokszor a szerelő többet árt, mint használ sajnos, ami az embernek bosszúságot okoz. És ez nem csak az én, hanem ismerőseim véleménye is.
Az egészben azt nem értem, hogy ha én a saját szakmámban meg tudom oldani a problémákat, ami a minimum elvárás minden oldalról, akkor más erre miért nem képes szakmai tudást igazoló papírral a kezében?
Szemjuel Neked külön szólnék, a Te színvonaladon, hogy értsd: köszi, hogy a magad szintjét feltételezed rólam is, de nem mindenki tart még mindig ott, ahol Te! ;) Számodra lefordítva: "Ne csak fecsegj, gondolkodj is néha. Tudom, ezt anyukádéktól se sűrűn láthattad, de próbáld meg. Az elején szokatlan lesz, de majd belejössz ám!"