notaprisoner, rátapintottál a lényegre. Magyarországot feldarabolták, mert fel lehetett. Akkor már rég nem volt erős meg nyugatra veszélyes független Magyarország, le voltunk maradva rendesen mindenben, a dualizmus (NEM A HORTHY-KORSZAK) valamennyire enyhíteni tudta a lemaradást, de sem gazdaságilag nem volt ránk utalva a nyugat, sem katonailag nem jelentettünk fenyegetést. Abban egyetértek, hogy rendesen meg lettünk gyengítve, de ez viszont tényleg csak nézőpont kérdése...nekünk 1 négyzetkilométernyi terület elvesztése is nagy ár, ők lehet, hogy még ennyit sem akartak hagyni nekünk. A háború már csak ilyen, tudni kell veszíteni is, és be kell látni, hol vannak a határaink. Még mielőtt azzal jön valaki, hogy akkor mi lett Németországgal, Németország már évszázadok óta az európai ipar és kereskedelem egyik központja volt, nélküle az egész kontinensen nagy problémák lettek volna, ezért nem söpörhették el a földig. Ja és a háborúnak az elején mindenki örül, mert csak azt látják, hogy "szétcsapunk közöttük, néhány hónap alatt jól kifosztjuk, megmutatjuk neki, és még jól is járunk". Van egy olyan érzésem, hogy néhány hét múlva már nem örültek annyira a lövészárokban. Azt meg nem mondom, hogy megérdemeltük Trianon, ez nem megérdemlés kérdése, a HÁBORÚ ILYEN. Tudom, közhelyként hangzik, de ez van. Nem fogják egy ejnyebejnyével lerendezni, meg cserkészbecsszóval megígértetni, hogy többet nem csinálsz ilyet.