Van genetikai alapja is, hiszen az ember alapvető lelki alkatát, érzékenységét a genetika határozza meg. De senkit nem predesztinál a genetikája arra, hogy homoszexuális legyen. Pláne nem határozza meg igen/nem alapon néhány gén az ilyen komplex állapotok kialakulását.
A gének egy plasztikus, ha úgy tetszik, "több dimenziós" teret, lehetőségeket határoznak meg a szervezet számára, amiből az egyén valós "mozgásterét" az őt ért környezeti hatások jelölik ki.
Ugyanez igaz pl. a depresszióra is (lehet, hogy ez érthetőbb párhuzam lesz): Vannak, akik stabilabb lelki alkatúak, könnyebben veszik az akadályokat, kiegyensúlyozottabbak (amiben egyébként az anyagcserének, az idegrendszer sajátosságainak és a hormonháztartásnak van kulcsfontosságú szerepe, és ez genetikailag meghatározott), de ők is depressziósak lehetnek, ha olyan neveltetést kapnak, olyan életkörülmények között, olyan családi állapotban élnek, olyan problémákkal szembesülnek, amik kiváltják ezt a diszharmonikus testi-lelki állapotot. Ugyanakkor egy labilisabb ember sem feltétlenül lesz depressziós, ha normális életkörülmények között, stressz-mentesen él. Ezt is elsősorban egyrészt a gyermekkori/fiatalkori, fogékony életszakaszokban megélt élmények, másrészt az élet során folyamatosan minket ért ingerek, tapasztalatok, az azok által kiváltott érzelmek, elhatározások váltják ki, nem a genetikai háttér.
Nagyon számít a tudatos élettervezés is, ha az indíttatásai ellenére nem hagyja el magát az illető, megtanulja kontrollálni az érzelmeit és tetteit. Ez nem lehetetlen, elhatározással még az alap lelki alkaton is lehet változtatni (baromi nehéz, és nyilván nem gyökeres változást jelent ez, de lehet). Ennyi.
Van genetikai alapja is, hiszen az ember alapvető lelki alkatát, érzékenységét a genetika határozza meg. De senkit nem predesztinál a genetikája arra, hogy homoszexuális legyen. Pláne nem határozza meg igen/nem alapon néhány gén az ilyen komplex állapotok kialakulását.
A gének egy plasztikus, ha úgy tetszik, "több dimenziós" teret, lehetőségeket határoznak meg a szervezet számára, amiből az egyén valós "mozgásterét" az őt ért környezeti hatások jelölik ki.
Ugyanez igaz pl. a depresszióra is (lehet, hogy ez érthetőbb párhuzam lesz): Vannak, akik stabilabb lelki alkatúak, könnyebben veszik az akadályokat, kiegyensúlyozottabbak (amiben egyébként az anyagcserének, az idegrendszer sajátosságainak és a hormonháztartásnak van kulcsfontosságú szerepe, és ez genetikailag meghatározott), de ők is depressziósak lehetnek, ha olyan neveltetést kapnak, olyan életkörülmények között, olyan családi állapotban élnek, olyan problémákkal szembesülnek, amik kiváltják ezt a diszharmonikus testi-lelki állapotot. Ugyanakkor egy labilisabb ember sem feltétlenül lesz depressziós, ha normális életkörülmények között, stressz-mentesen él. Ezt is elsősorban egyrészt a gyermekkori/fiatalkori, fogékony életszakaszokban megélt élmények, másrészt az élet során folyamatosan minket ért ingerek, tapasztalatok, az azok által kiváltott érzelmek, elhatározások váltják ki, nem a genetikai háttér.
Nagyon számít a tudatos élettervezés is, ha az indíttatásai ellenére nem hagyja el magát az illető, megtanulja kontrollálni az érzelmeit és tetteit. Ez nem lehetetlen, elhatározással még az alap lelki alkaton is lehet változtatni (baromi nehéz, és nyilván nem gyökeres változást jelent ez, de lehet). Ennyi.