Erre is válaszoltam már. Olvasd el még egyszer a 61-es kommentemet!
Inkább bemásolom, amit írtam, a félreértések elkerülése végett: "A homoszexualitás ügyében azért nehéz állást foglalni, mert nem csak tudományos, orvosi, hanem etikai, jogi, társadalmi, szociológiai, politikai kérdés is, ami megnehezíti a tudományos eredmények helyes értelmezését, és könnyen tévútra viszi az embereket."
Ezek a dolgok egy kutatót is ugyanúgy befolyásolnak abban (pláne, ha maga is érintett a témában...!), hogy hogyan magyarázza az eddigi eredményeket, megfigyeléseket, illetve milyen következtetéseket von le belőlük. Nem mellékesen megjegyzem azt is, hogy egyikük se erről az elméletről lett híres vagy elismert, nem ezzel foglalkozik szakterületi szinten (én sem amúgy, de nem is csinálok belőle dokumentumfilmet...).
Az a baj, hogy kutatóként is nagyon óvatosan kell bánni azzal, hogy mit mondasz az embereknek, mert könnyen félremagyarázzák (ld. magadat). Elég erős az etikai, jogi, politikai nyomás abba az irányba, sok helyről sulykolják ezt, hogy a homoszexualitást ne kezeljük betegségként, normálistól eltérő állapotként. Ezzel azt akarják elérni, hogy csökkenjen a homoszexuálisokkal szemben megfigyelhető ellenérzés a társadalomban, hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés az ilyen szexuális preferenciával rendelkezőket a mindennapi életük során. A céllal egyetértek, az eszközzel nem (ha ez eddig nem lett volna világos).
Már elmondtam azt is, hogy ez a hozzáállás miért rossz - amellett, hogy én is úgy gondolom, hogy amíg mások számára nem káros, addig mindenkinek a magánügye, hogy felnőttként egy felnőtt férfihoz vagy nőhöz vonzódik -e. Viszont felmerülnek olyan komoly kérdések is a témával kapcsolatban (mint az örökbefogadás engedélyezése), ahol már baromira nem csak 2 emberre tartozik az ügy. Ezért fontos, hogy ki hogyan gondolkodik a témáról.
Inkább bemásolom, amit írtam, a félreértések elkerülése végett: "A homoszexualitás ügyében azért nehéz állást foglalni, mert nem csak tudományos, orvosi, hanem etikai, jogi, társadalmi, szociológiai, politikai kérdés is, ami megnehezíti a tudományos eredmények helyes értelmezését, és könnyen tévútra viszi az embereket."
Ezek a dolgok egy kutatót is ugyanúgy befolyásolnak abban (pláne, ha maga is érintett a témában...!), hogy hogyan magyarázza az eddigi eredményeket, megfigyeléseket, illetve milyen következtetéseket von le belőlük. Nem mellékesen megjegyzem azt is, hogy egyikük se erről az elméletről lett híres vagy elismert, nem ezzel foglalkozik szakterületi szinten (én sem amúgy, de nem is csinálok belőle dokumentumfilmet...).
Az a baj, hogy kutatóként is nagyon óvatosan kell bánni azzal, hogy mit mondasz az embereknek, mert könnyen félremagyarázzák (ld. magadat). Elég erős az etikai, jogi, politikai nyomás abba az irányba, sok helyről sulykolják ezt, hogy a homoszexualitást ne kezeljük betegségként, normálistól eltérő állapotként. Ezzel azt akarják elérni, hogy csökkenjen a homoszexuálisokkal szemben megfigyelhető ellenérzés a társadalomban, hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés az ilyen szexuális preferenciával rendelkezőket a mindennapi életük során. A céllal egyetértek, az eszközzel nem (ha ez eddig nem lett volna világos).
Már elmondtam azt is, hogy ez a hozzáállás miért rossz - amellett, hogy én is úgy gondolom, hogy amíg mások számára nem káros, addig mindenkinek a magánügye, hogy felnőttként egy felnőtt férfihoz vagy nőhöz vonzódik -e. Viszont felmerülnek olyan komoly kérdések is a témával kapcsolatban (mint az örökbefogadás engedélyezése), ahol már baromira nem csak 2 emberre tartozik az ügy. Ezért fontos, hogy ki hogyan gondolkodik a témáról.