A három nagy hivatalos ausztronéz nyelv közül a filippínó a Fülöp-szigetek hivatalos nyelve. A filippínót a főváros, Manila környékén mintegy 22 millió ember által beszélt nyelvből, a tagalogból hozták létre mesterségesen. Pontosabban 1959-ben politikai okokból átnevezték a tagalog nyelvet filippínóvá - de a kettő oly kevéssé tér el mind nyelvtanban mind szókincsben, hogy nyelvészeti szempontból gyakorlatilag ugyanannak a nyelvnek számítanak. A Fülöp-szigetek több mint 300 évig Spanyolország gyarmata volt, ezért van az, hogy az ország lakossága ma túlnyomórészt katolikus, a családnevek és a régebbi keresztnevek általában spanyol eredetűek, és a hétköznapi beszéd nagyjából 40%-a spanyol jövevényszavakból áll. Az függetlenség 1898-as kikiáltása után a Fülöp-szigetek még egy fél évszázadig az Egyesült Államok felügyelete alá tartoztak egészen a végső, 1946-ban kivívott függetlenségig. A filippínó mellett az angol ma is hivatalos nyelv, a felsőoktatásban rendszeres a használata, és a mai keresztnevek többsége is angol eredetű. Az általánosan elterjedt angol-filippínó kétnyelvűség miatt gyakori a két nyelv közötti kódváltás, azaz a két nyelv kevert használata: a taglish (=tagalog+english) a beszélt nyelvben akár egy mondaton belül is előfordul. A filippínó és az országban beszélt több mint 150 nyelvnek közös jellemzője az ige-kezdetű szórend, ahol igei toldalékok jelzik, hogy az utána következő főnevek közül melyik az alany és a tárgy.