Nem is azt mondom, hogy ha kell, ha nem, ha érdekli a gyereket, ha nem ezzel kell tömni a fejét kiskora óta. De ha kérdez, el kell neki magyarázni a dolgokat, ha másért nem is (hiszen jól-rosszul úgyis megtudhatja később, máshonnan...bár ez szerintem nem jó szülői hozzáállás...), hát legalább azért, hogy érezze, ilyen kérdésekkel is nyugodtan fordulhat a szülőjéhez.
Azért az a tény kicsit cáfolja a szülői felvilágosítás szükségtelenségét támogató elméleteteket, hogy a nem tervezett (és általában abortusszal végződő) terhességek 70-80 %-a még mindig fiatal (<18 év) korban fordul elő...
Szerintem épp azért szükséges a szülő jelenléte a szexuális felvilágosítás kérdésében (is), mert a gyerekre erről a témáról (is) rengeteg (sokszor helytelen vagy hamis, illetve egymásnak ellentmondó) információ zúdul, és egy tizenéves nem feltétlenül tudja magától eldönteni, hogy melyiknek érdemes hinnie, mit érdemes követnie, mi az, amit később megbánhat (akkor is, ha amúgy mindenhol azt látja, hogy az a "jó").
Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy hagyod a gyereket, hogy magától jöjjön rá, de szerintem ez nem az a része az életnek, ahol szülőkén ezt lehetne tenni, mert ha véletlenül rossz döntést hoz, vagy túl későn jön rá, hogy mi lett volna a jó, akkor lehet, hogy addigra már szerez jó pár, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló testi-lelki sérülést is, ami lehet, hogy egy egyszerű beszélgetéssel megelőzhető lett volna... (Itt szintén nem arra gondolok, hogy minden lépését ellenőrizni kell, hanem arra, hogy meg kell neki adni azt a tudást, "útravalót" (és ezt nem a véletlenre meg a haverjaira bízni), ami ahhoz kell, hogy egyáltalán mérlegelni tudjon dolgokat, és utána saját döntéseket tudjon hozni, ne csak jobb híján sodródjon az árral...)
Amúgy a mi gyerekkorunkat szerintem ne hasonlítsuk a mostani gyerekekéhez. Teljesen más típusú, mibenlétű, közegű volt az információáramlás akkor...
Azért az a tény kicsit cáfolja a szülői felvilágosítás szükségtelenségét támogató elméleteteket, hogy a nem tervezett (és általában abortusszal végződő) terhességek 70-80 %-a még mindig fiatal (<18 év) korban fordul elő...
Szerintem épp azért szükséges a szülő jelenléte a szexuális felvilágosítás kérdésében (is), mert a gyerekre erről a témáról (is) rengeteg (sokszor helytelen vagy hamis, illetve egymásnak ellentmondó) információ zúdul, és egy tizenéves nem feltétlenül tudja magától eldönteni, hogy melyiknek érdemes hinnie, mit érdemes követnie, mi az, amit később megbánhat (akkor is, ha amúgy mindenhol azt látja, hogy az a "jó").
Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy hagyod a gyereket, hogy magától jöjjön rá, de szerintem ez nem az a része az életnek, ahol szülőkén ezt lehetne tenni, mert ha véletlenül rossz döntést hoz, vagy túl későn jön rá, hogy mi lett volna a jó, akkor lehet, hogy addigra már szerez jó pár, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló testi-lelki sérülést is, ami lehet, hogy egy egyszerű beszélgetéssel megelőzhető lett volna... (Itt szintén nem arra gondolok, hogy minden lépését ellenőrizni kell, hanem arra, hogy meg kell neki adni azt a tudást, "útravalót" (és ezt nem a véletlenre meg a haverjaira bízni), ami ahhoz kell, hogy egyáltalán mérlegelni tudjon dolgokat, és utána saját döntéseket tudjon hozni, ne csak jobb híján sodródjon az árral...)
Amúgy a mi gyerekkorunkat szerintem ne hasonlítsuk a mostani gyerekekéhez. Teljesen más típusú, mibenlétű, közegű volt az információáramlás akkor...