Megfogadtam, hogy nem írok több hosszú kommentet (rájöttem, hogy felesleges időpocsékolás...akit érdekel egy téma, azzal kiválóan meg tudom beszélni a hülyék kihagyásával is, és így rengeteg meddő vitától megkímélem magam...). :)
Mi is volt a kérdés? De mitől is van "rondaság"? Miért tetszik vagy nem valami, valaki? Mi befolyásolja az ízlést? Miért kritizálunk más embereket?
Szexuális szelekció. Ennyi. :D Mehettek aludni. :)
Kicsit bővebben: Az ember az egyedi génkombinációjának a fizikai manifesztációja (a gének által meghatározott multidimenziós mozgásteret a környezet-adta lehetőségek szűkítik le az egyed megjelenési szintjére, de ezt már megbeszéltük más postnál…).
A szaporodásnak az (egyik) lényege az, hogy lehetőleg olyan egyed génkészletével kombináld a tiédet, akinek jó minőségű (értsd: lehető legéletképesebb, adott viszonyok tekintetében legadekvátabb) „szettje” van. Így az utódaitok a lehető legjobb kilátásokkal viszik tovább a te génjeidet is, valamint a kombináció optimalizálásával „feljavíthatja” a te „készletedet” (meg te is az övét persze, ahol az gyengébb).
A párválasztásnál tehát igazából azt mérjük fel, hogy kinek milyen a genetikai állománya. (Ja, és a párválasztás automatikusan zajlik, nem csak akkor, amikor kifejezetten pasizni / csajozni akar valaki…). Erre külső jegyekből, viselkedésből vonunk le gyakran tudat alatt következtetéseket, évtízezredek óta rögzült evolúciós „tapasztalatok” alapján. Az arányos arc és testalkat, szép bőr, haj, harmonikus mozgás, normális viselkedés azt mutatja, hogy az illető egészséges, valószínűleg jó genetikai állománnyal rendelkezik, amit érdemes „megszerezni”. Az ellenpéldákat viszont szaporodás szempontjából jobb elkerülni, ezért „rondának”, taszítónak látjuk. Ez a rideg valóság… Ettől még lehet egy külsőre „ronda” ember is vonzó másnak a szemében, ha egyéb tulajdonságai (pl. észbeli képességek, érzelmi intelligencia, stb. – ami szintén a genetikai állományának állapotát mutatja amúgy…) ki tudják egyenlíteni a testi „hiányosságokat”. De egy ronda, buta, bunkó, deviáns embert senki nem fog vonzónak találni...evvan. :)
Az általános férfi / női szépségideál nem változott számottevően a kulturális hatásokra sem (soha nem volt például eszmény a túl magas / alacsony / végtaghibás / aránytalan arccal, testtel megáldott ember, az ilyenekre mindig „szörnyszülöttként” néztek – mivel általában vissza is lehet vezetni valamilyen genetikai diszfunkcióra). Az, hogy adott korszakban a jóltáplált vagy épp a sovány embertípus volt –e divatban, a korszellemtől, gazdasági helyzettől, sőt, a filozófiai irányzatoktól is függött. A festők sem feltétlenül azt ábrázolták, ami nekik valójában tetszett… :) A kultúránk tehát módosíthatja valamelyest a „biológiai szépségideált”, de férfiban és nőben is elég pontosan meg lehet határozni, hogy mi az, amit a nagy többség szépnek, kellemesnek tart (és tartott már száz évvel ezelőtt, meg azelőtt is…).
Ez annyira bennünk van, hogy még a háziállatok nemesítésénél is tetten érhető. A vad típushoz képest kívánatos jellegek (arányok, testforma, szőrzet, szín, stb. megváltoztatása) ott is egybeesnek az általános emberi szépségideál jellemzőivel (nyilván a kinézetre, és nem munkára vagy egyéb felhasználásra nemesített fajoknál). Nem kell rejtett zoofiliára gondolni, egyszerűen magunkat, az általunk elfogadott (nekünk szép) ideált akarjuk mindenhol látni. :)
Ha ez nem így lenne, nem lenne bébz rovat sem (illetve lenne, csak mindenféle csajjal, nem egy jól meghatározott típusúval...). :)
Aztán az egyéni ízlést emellett persze befolyásolja az is, hogy milyen tapasztalatai vannak az illetőnek, illetve hogy neki milyen a lelki alkata, esetleg milyen komplexusai, fóbiái vannak. De pszichológiai fejtegetésbe aztán végképp nem szeretnék belemenni… :)
Mi is volt a kérdés? De mitől is van "rondaság"? Miért tetszik vagy nem valami, valaki? Mi befolyásolja az ízlést? Miért kritizálunk más embereket?
Szexuális szelekció. Ennyi. :D Mehettek aludni. :)
Kicsit bővebben: Az ember az egyedi génkombinációjának a fizikai manifesztációja (a gének által meghatározott multidimenziós mozgásteret a környezet-adta lehetőségek szűkítik le az egyed megjelenési szintjére, de ezt már megbeszéltük más postnál…).
A szaporodásnak az (egyik) lényege az, hogy lehetőleg olyan egyed génkészletével kombináld a tiédet, akinek jó minőségű (értsd: lehető legéletképesebb, adott viszonyok tekintetében legadekvátabb) „szettje” van. Így az utódaitok a lehető legjobb kilátásokkal viszik tovább a te génjeidet is, valamint a kombináció optimalizálásával „feljavíthatja” a te „készletedet” (meg te is az övét persze, ahol az gyengébb).
A párválasztásnál tehát igazából azt mérjük fel, hogy kinek milyen a genetikai állománya. (Ja, és a párválasztás automatikusan zajlik, nem csak akkor, amikor kifejezetten pasizni / csajozni akar valaki…). Erre külső jegyekből, viselkedésből vonunk le gyakran tudat alatt következtetéseket, évtízezredek óta rögzült evolúciós „tapasztalatok” alapján. Az arányos arc és testalkat, szép bőr, haj, harmonikus mozgás, normális viselkedés azt mutatja, hogy az illető egészséges, valószínűleg jó genetikai állománnyal rendelkezik, amit érdemes „megszerezni”. Az ellenpéldákat viszont szaporodás szempontjából jobb elkerülni, ezért „rondának”, taszítónak látjuk. Ez a rideg valóság… Ettől még lehet egy külsőre „ronda” ember is vonzó másnak a szemében, ha egyéb tulajdonságai (pl. észbeli képességek, érzelmi intelligencia, stb. – ami szintén a genetikai állományának állapotát mutatja amúgy…) ki tudják egyenlíteni a testi „hiányosságokat”. De egy ronda, buta, bunkó, deviáns embert senki nem fog vonzónak találni...evvan. :)
Az általános férfi / női szépségideál nem változott számottevően a kulturális hatásokra sem (soha nem volt például eszmény a túl magas / alacsony / végtaghibás / aránytalan arccal, testtel megáldott ember, az ilyenekre mindig „szörnyszülöttként” néztek – mivel általában vissza is lehet vezetni valamilyen genetikai diszfunkcióra). Az, hogy adott korszakban a jóltáplált vagy épp a sovány embertípus volt –e divatban, a korszellemtől, gazdasági helyzettől, sőt, a filozófiai irányzatoktól is függött. A festők sem feltétlenül azt ábrázolták, ami nekik valójában tetszett… :) A kultúránk tehát módosíthatja valamelyest a „biológiai szépségideált”, de férfiban és nőben is elég pontosan meg lehet határozni, hogy mi az, amit a nagy többség szépnek, kellemesnek tart (és tartott már száz évvel ezelőtt, meg azelőtt is…).
Ez annyira bennünk van, hogy még a háziállatok nemesítésénél is tetten érhető. A vad típushoz képest kívánatos jellegek (arányok, testforma, szőrzet, szín, stb. megváltoztatása) ott is egybeesnek az általános emberi szépségideál jellemzőivel (nyilván a kinézetre, és nem munkára vagy egyéb felhasználásra nemesített fajoknál). Nem kell rejtett zoofiliára gondolni, egyszerűen magunkat, az általunk elfogadott (nekünk szép) ideált akarjuk mindenhol látni. :)
Ha ez nem így lenne, nem lenne bébz rovat sem (illetve lenne, csak mindenféle csajjal, nem egy jól meghatározott típusúval...). :)
Aztán az egyéni ízlést emellett persze befolyásolja az is, hogy milyen tapasztalatai vannak az illetőnek, illetve hogy neki milyen a lelki alkata, esetleg milyen komplexusai, fóbiái vannak. De pszichológiai fejtegetésbe aztán végképp nem szeretnék belemenni… :)