Nem a hitgyüli képviselője vagy szószólója vagyok, senki nem kért meg hogy képviseljem a szervezetet. A magam nevében beszélek.
Nem fogok most itt térítgetni meg prédikálni hogy térjetek meg meg csatlakozzatok "ehhez a foggyos szektához" meg ilyesmik. De elmondanám hogy jó magyar szokás szerint valós háttértudás és tapasztalat nélkül ítélkeztek egy olyan csoport, olyan társaság fölött, kiket (ahogy elnézem) nem ismertek, nem jártatok köztük, nem váltottatok velük 10 értelmes szót. Hajtogatjátok amit hallottatok, egy percet sem foglalkoztok azzal, hogy megvizsgáljátok a gyűlöletpletykák valóságtartalmát. A folyó innenső oldalán sosem fogod tudni mi van valójában a túloldalon. Én éltem azt az életet amit most ti, és nagyon jól tudom hogy minden dölyfösség és arrogancia ellenére mind totál reménytelen és elveszett emberek vagytok. Mélyen, őszintén fogalmatok sincs miért éltek, miért alakult az életetek úgy ahogy, este mikor nem tudtok aludni talán még el is sírjátok magatokat (ne sértődjön meg senki, nem akarok senkit gyengének meg ovisnak titulálni). Miivel nem láttok semmi normális célt, éltek ahogy tudtok. Ki kell próbálni mindent, egyszer élsz, just do it, ne gondolkozz csak csináld.
Én is éltem így. Szüleim hitgyülisek voltak mindig is, és bár lázadtam ellenük, nagy vonalakban láttam hogy mi van a túloldalon. Mivel nem volt mit veszítenem, gondoltam megnézem, mit rejteget a másik part számomra. Nyertem egy teljesen másik életet. Nem, nem mosták ki az agyam, csak én már ismerem mindkét oldalt, és nekem ez kell. Nincs az a pénz hogy visszamenjek. Ugyanígy tett minden ember, aki ebben a "szektában" van.
Ti is tehetnétek ezt, de én nem tudok dönteni helyettetek. Nem erőltetek semmit senkire.
Viszont annyit kérnék hogy gondolkodjatok, kit ítéltek el. Egy rakás embert, akik nemet mondtak arra, hogy képmutatásban, gyűlöletben éljenek? Hogy még egy generációnyi, elvált szülők gyerekeit termeljék ki, akik aztán borzasztó sebeket hurcolva elkeseredésükben összetörnek mindenkit akit tudnak, majd később ők is elválnak? Olyan embereket, akik eldöntötték hogy építeni fogják azt a társadalmat amiben élnek (amiben ti is éltek!), egészséges, tiszta lelkű gyerekeket nevelnek fel, és megosztják azt az elveszettekkel hogy hogyan kaptak új, normális életet? Tudom hogy a hozzászólók többségének nem volt soha normális családja. Sajnálom, bárcsak ők is egy olyan szerető, "szektás" családban nőhetett volna fel mint én.
Nem a hitgyüli képviselője vagy szószólója vagyok, senki nem kért meg hogy képviseljem a szervezetet. A magam nevében beszélek.
Nem fogok most itt térítgetni meg prédikálni hogy térjetek meg meg csatlakozzatok "ehhez a foggyos szektához" meg ilyesmik. De elmondanám hogy jó magyar szokás szerint valós háttértudás és tapasztalat nélkül ítélkeztek egy olyan csoport, olyan társaság fölött, kiket (ahogy elnézem) nem ismertek, nem jártatok köztük, nem váltottatok velük 10 értelmes szót. Hajtogatjátok amit hallottatok, egy percet sem foglalkoztok azzal, hogy megvizsgáljátok a gyűlöletpletykák valóságtartalmát. A folyó innenső oldalán sosem fogod tudni mi van valójában a túloldalon. Én éltem azt az életet amit most ti, és nagyon jól tudom hogy minden dölyfösség és arrogancia ellenére mind totál reménytelen és elveszett emberek vagytok. Mélyen, őszintén fogalmatok sincs miért éltek, miért alakult az életetek úgy ahogy, este mikor nem tudtok aludni talán még el is sírjátok magatokat (ne sértődjön meg senki, nem akarok senkit gyengének meg ovisnak titulálni). Miivel nem láttok semmi normális célt, éltek ahogy tudtok. Ki kell próbálni mindent, egyszer élsz, just do it, ne gondolkozz csak csináld.
Én is éltem így. Szüleim hitgyülisek voltak mindig is, és bár lázadtam ellenük, nagy vonalakban láttam hogy mi van a túloldalon. Mivel nem volt mit veszítenem, gondoltam megnézem, mit rejteget a másik part számomra. Nyertem egy teljesen másik életet. Nem, nem mosták ki az agyam, csak én már ismerem mindkét oldalt, és nekem ez kell. Nincs az a pénz hogy visszamenjek. Ugyanígy tett minden ember, aki ebben a "szektában" van.
Ti is tehetnétek ezt, de én nem tudok dönteni helyettetek. Nem erőltetek semmit senkire.
Viszont annyit kérnék hogy gondolkodjatok, kit ítéltek el. Egy rakás embert, akik nemet mondtak arra, hogy képmutatásban, gyűlöletben éljenek? Hogy még egy generációnyi, elvált szülők gyerekeit termeljék ki, akik aztán borzasztó sebeket hurcolva elkeseredésükben összetörnek mindenkit akit tudnak, majd később ők is elválnak? Olyan embereket, akik eldöntötték hogy építeni fogják azt a társadalmat amiben élnek (amiben ti is éltek!), egészséges, tiszta lelkű gyerekeket nevelnek fel, és megosztják azt az elveszettekkel hogy hogyan kaptak új, normális életet? Tudom hogy a hozzászólók többségének nem volt soha normális családja. Sajnálom, bárcsak ők is egy olyan szerető, "szektás" családban nőhetett volna fel mint én.