Tomcat megint akciózott. Elment két híres magyar egyetemre diákokat kérdezgetni, hogy felmérje azok tudásszintjét.
Először is nem lehet tudni mennyire reprezentatív a kutatása (lehet egy csomó jó választ kivágtak), másodszor ennyi erővel a "Mit iszik a tehén?" beugratós kérdéssel elmehettek volna az orvosi karra is.
Tegyük fel, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amikre vannak egyértelmű válaszok (hány lába van a lónak, mennyi Pi értéke nyolc tizedesjegyig, melyik hangot ütöttem le a zongorán stb.)
A megkérdezettek bizonyos százaléka fogja tudni a választ, a többiek nem. Innentől kezdve már csak közmegegyezés kérdése, hogy hol húzzuk meg azt a határt, ami a bunkóság vonala. Mert természetesen mindenki tud olyan dolgot mondani a saját szakterületéről, amit szerinte égő nem tudni (mi az a kamatos kamat, hol van a hasnyálmirigy, hány gy-vel írjuk a higgyen szót), de azt hiszem, a társadalom összességének az elvárása az, hogy amit az emberek bizonyos százaléka tud, az alapvető tudás (kb ez az általános iskolai tananyag, helyesírás, számtani alapműveletek, stb.), amit ennél egy kicsivel kevesebben, az mondjuk műveltség (ez lenne a középiskola), és amit csak kevesen, az a szaktudás (felsőfokú végzettség).
Ami szerintem tendenciaként megfigyelhető, hogy egyre kevesebb tárgyi tudás szükségeltetik. A szüleim még a huszas szorzótáblát is megtanulták, bebifláztak egy csomó állandót - nekünk már ott volt a függvénytábla, történelmi atlasz, számológép - a jelen diákjainak meg a google és a wikipedia.
Nem biztos, hogy kell mindent pontosan tudni - de ha az ember egyszer megtanulja (nem az évszámokat, hanem az összefüggéseket), akkor később tudni fogja, hol keresse. Ezért tartom jónak a mostani középiskolást oktatást abból a szempontból, hogy (kissé amerikai mintára) önálló gondolkodásra, kutatásra ösztönzi a diákokat, ahelyett, hogy konyhakész szövegeket magoltatna velük. Ezt persze nehezebb is ellenőrizni, mérni, értékelni, mint a tárgyi tudást, de alapvetően ez lenne az emberi agy legmagasabb rendű funkciója... Meg kell tanulni élni vele.
Közben persze nekem is vannak kétségeim, hogy az, hogy valaki nem tud megjegyezni egy évszámot, mennyire annak a következménye, hogy a felsőbb szintű agyi kapacitásával van elfoglalva :-)
A megkérdezettek bizonyos százaléka fogja tudni a választ, a többiek nem. Innentől kezdve már csak közmegegyezés kérdése, hogy hol húzzuk meg azt a határt, ami a bunkóság vonala. Mert természetesen mindenki tud olyan dolgot mondani a saját szakterületéről, amit szerinte égő nem tudni (mi az a kamatos kamat, hol van a hasnyálmirigy, hány gy-vel írjuk a higgyen szót), de azt hiszem, a társadalom összességének az elvárása az, hogy amit az emberek bizonyos százaléka tud, az alapvető tudás (kb ez az általános iskolai tananyag, helyesírás, számtani alapműveletek, stb.), amit ennél egy kicsivel kevesebben, az mondjuk műveltség (ez lenne a középiskola), és amit csak kevesen, az a szaktudás (felsőfokú végzettség).
Ami szerintem tendenciaként megfigyelhető, hogy egyre kevesebb tárgyi tudás szükségeltetik. A szüleim még a huszas szorzótáblát is megtanulták, bebifláztak egy csomó állandót - nekünk már ott volt a függvénytábla, történelmi atlasz, számológép - a jelen diákjainak meg a google és a wikipedia.
Nem biztos, hogy kell mindent pontosan tudni - de ha az ember egyszer megtanulja (nem az évszámokat, hanem az összefüggéseket), akkor később tudni fogja, hol keresse. Ezért tartom jónak a mostani középiskolást oktatást abból a szempontból, hogy (kissé amerikai mintára) önálló gondolkodásra, kutatásra ösztönzi a diákokat, ahelyett, hogy konyhakész szövegeket magoltatna velük. Ezt persze nehezebb is ellenőrizni, mérni, értékelni, mint a tárgyi tudást, de alapvetően ez lenne az emberi agy legmagasabb rendű funkciója... Meg kell tanulni élni vele.
Közben persze nekem is vannak kétségeim, hogy az, hogy valaki nem tud megjegyezni egy évszámot, mennyire annak a következménye, hogy a felsőbb szintű agyi kapacitásával van elfoglalva :-)