nagyon nagyot tévedtél, mert a Trianoni emléknap nem csak a gyászról szól, vagy szólna, hanem legfőképpen arról, hogy nem felejtkezünk meg a több millión idegenbe szakadt testvérünkről. Az emlékezés nem mindig gyász, habár az országrészek lecsatolását nem nevezhetjük pozitív dolognak, így nem hiszem, hogy lufikat eregetve kéne táncolnunk az utcákon, hanem büszkén megemlékeznünk arról, hogy valaha nagyok voltunk és nem pedig "merjünk kicsik lenni" vezényszóval hajtottuk le a fejünket minden Magyar gyűlölő cselekedetre. Igenis meg kell emlékezni egy ilyen eseményről, mert nagyon sok becsületes Magyar ember vesztette életét szabadságát és reményét ezen a napon, de lehet ezt büszkén és felszegett állal modern gondolkozással is tenni, nem kell attól félni, hogy aznap nem lesz barátok közt meg kötelezően elő kell venni az ünneplő gúnyát, mert akinek fontos volt az eddig is megemlékezett róla, akinek meg nem az ezután sem fog. Az viszont fontos, hogy az új felnövekvő generáció egy emléknappal legalább a tudatába vésse, hogy nem egészen ott vannak a határaink, ahol a térképen ma vonalat húztak.