Ez nem ilyen egyszerű, hogy ha "szerencsétlen" géneket örökölsz, akkor meleg leszel. A genetika nem kizárólagosan határozza meg a fenotípust, abban a környezeti hatásoknak, a kettő interakciójának is óriási szerepe van - különösen ennél a jelenségnél. Sokkal jobban hatnak ennek a viselkedészavarnak a tényleges megnyilvánulására a személyes tapasztalatok, a szerzett, és rosszul feldolgozott lelki sérülések, a lelki alkat és az embert kiskora óta ért ingerek, élmények kapcsolata, feldolgozása.
Abban is tévedsz, hogy a gyerekek toleránsak. A nagy francokat! Épp a gyerekek azok, akik mentális és szociális fejlődésük olyan állapotában vannak, amiben minden átgondolás nélkül elfogadják a szüleik és egyéb, felettük álló példaképek által sulykolt, sugallt világnézetet, értékrendet, eszmerendszert, és azt ellenmondás nélkül követik. (Ez ugyanis az evolúciósan stabil stratégia, amíg nincs meg a kellő élettapasztalata az utódnak...és ez az attitűd csak később, a serdülőkorban kezd megváltozni.) A saját (jobb esetben belátáson, logikus következtetéseken és a tapasztalatok ötvözésén alapuló, plasztikus) világnézet kialakítása később kezdődik, mivel ehhez élettapasztalat szükséges... Ezért van az, hogy óvodában gondolkodás nélkül, automatikusan kiközösítik minden olyan társukat, aki egy kicsit is más, mint ők (illetve mint az, amit megszoktak, és a merev sémarendszerükbe el tudnak helyezni). Ez nem rosszindulat, hanem egy gyerek számára így egyszerűbb rendszerezni, megérteni a világot, és megtalálni a saját helyét benne. :) (Ezt pedig ne keverd össze az új dolgok iránti ösztönös kíváncsiságukkal...persze, hogy minden érdekli őket, ami új, amit nem ismernek még...de amint megismerik, azonnal kategorizálják is.)
Ezért óriási a szülők felelőssége abban, hogy mit adnak tovább a gyerekeiknek...
"Két kandisznó anális közösüléséből még nem született utód."
Abban is tévedsz, hogy a gyerekek toleránsak. A nagy francokat! Épp a gyerekek azok, akik mentális és szociális fejlődésük olyan állapotában vannak, amiben minden átgondolás nélkül elfogadják a szüleik és egyéb, felettük álló példaképek által sulykolt, sugallt világnézetet, értékrendet, eszmerendszert, és azt ellenmondás nélkül követik. (Ez ugyanis az evolúciósan stabil stratégia, amíg nincs meg a kellő élettapasztalata az utódnak...és ez az attitűd csak később, a serdülőkorban kezd megváltozni.) A saját (jobb esetben belátáson, logikus következtetéseken és a tapasztalatok ötvözésén alapuló, plasztikus) világnézet kialakítása később kezdődik, mivel ehhez élettapasztalat szükséges... Ezért van az, hogy óvodában gondolkodás nélkül, automatikusan kiközösítik minden olyan társukat, aki egy kicsit is más, mint ők (illetve mint az, amit megszoktak, és a merev sémarendszerükbe el tudnak helyezni). Ez nem rosszindulat, hanem egy gyerek számára így egyszerűbb rendszerezni, megérteni a világot, és megtalálni a saját helyét benne. :) (Ezt pedig ne keverd össze az új dolgok iránti ösztönös kíváncsiságukkal...persze, hogy minden érdekli őket, ami új, amit nem ismernek még...de amint megismerik, azonnal kategorizálják is.)
Ezért óriási a szülők felelőssége abban, hogy mit adnak tovább a gyerekeiknek...