"Azért, mert az egyik a párkapcsolatokat a szaporodási, szexuális funkció szempontjából közelíti meg, a másik pedig társadalmi, közösségi szempontból."
Külön-külön vizsgálható a két tényező, de ettől még nem vonhatunk le lezárt konzekvenciákat egy jelenség egyetlen szempontból történő vizsgálatából, aztán a mások szempont állításai mellé állítani, majd kijelenteni: ez így igaz, ez pedig úgy... Sikerült azt az episztemológiai bakit elkövetned, amellyel pont a következtetés abszolutizálásával relativizálod a teljes jelenséget.
"Sokkal fontosabb a környezet, a tapasztalatai, az érzékeny időszakokban szerzett lelki sérülései, stb."
Nyomon vagyunk... De aztán...
"Egyedül azt fogadom el, hogy mivel a lelki alkat úgy általánosságban elég sok elemét tekintve genetikailag meghatározott, ezen keresztül bizonyos "típusú" emberek hajlamosabbak ugyanolyan körülmények között, hasonló ingerek hatására homoszexuálissá válni, mint mások. De ehhez akkor is elsősorban a negatív inger kell. Magától, kiegyensúlyozott életet élve, traumatikus lelki élményektől mentesen senki nem lesz homoszexuális (most a divatbuzikat, divatleszbiket ne soroljuk ide, mert az megint egy másik lelki betegség megnyilvánulása..."
Mi alapján jutottál erre a következtetésre? Miért kizárólag "negatív inger" hatására válhat a szerinted nyilván kiegyensúlyozott heteroszexuálisból homoszexuális? De ha még így is lenne, emiatt titulálod őket betegeknek? Ha valaki diszfunkcionális családban, alkoholista szülők között nő fel, s valamilyen szinten ezt elkerülendő válik dolgos, munkaszerető emberré, az is "beteg", mert negatív inger hatására vett fel egy olyan viselkedésformát, ami ideális esetben talán nem is alakult volna ki nála?
"Két kandisznó anális közösüléséből még nem született utód."
Miért nem?
"Pedig az."
Miért?
"Azért, mert az egyik a párkapcsolatokat a szaporodási, szexuális funkció szempontjából közelíti meg, a másik pedig társadalmi, közösségi szempontból."
Külön-külön vizsgálható a két tényező, de ettől még nem vonhatunk le lezárt konzekvenciákat egy jelenség egyetlen szempontból történő vizsgálatából, aztán a mások szempont állításai mellé állítani, majd kijelenteni: ez így igaz, ez pedig úgy... Sikerült azt az episztemológiai bakit elkövetned, amellyel pont a következtetés abszolutizálásával relativizálod a teljes jelenséget.
"Sokkal fontosabb a környezet, a tapasztalatai, az érzékeny időszakokban szerzett lelki sérülései, stb."
Nyomon vagyunk... De aztán...
"Egyedül azt fogadom el, hogy mivel a lelki alkat úgy általánosságban elég sok elemét tekintve genetikailag meghatározott, ezen keresztül bizonyos "típusú" emberek hajlamosabbak ugyanolyan körülmények között, hasonló ingerek hatására homoszexuálissá válni, mint mások. De ehhez akkor is elsősorban a negatív inger kell. Magától, kiegyensúlyozott életet élve, traumatikus lelki élményektől mentesen senki nem lesz homoszexuális (most a divatbuzikat, divatleszbiket ne soroljuk ide, mert az megint egy másik lelki betegség megnyilvánulása..."
Mi alapján jutottál erre a következtetésre? Miért kizárólag "negatív inger" hatására válhat a szerinted nyilván kiegyensúlyozott heteroszexuálisból homoszexuális? De ha még így is lenne, emiatt titulálod őket betegeknek? Ha valaki diszfunkcionális családban, alkoholista szülők között nő fel, s valamilyen szinten ezt elkerülendő válik dolgos, munkaszerető emberré, az is "beteg", mert negatív inger hatására vett fel egy olyan viselkedésformát, ami ideális esetben talán nem is alakult volna ki nála?