Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
Egy másik idézet, mely a "tücsök és a hangya mítoszát is ledönti":
Rabszolgatartó ösztön. Ezt a figyelemre méltó ösztönt a Formica (Polyerges) rufescensnél először Pierre Huber fedezte fel, aki még nagyhírű apjánál is jobb megfigyelő. Ez a hangyafaj teljes mértékben a rabszolgáitól függ, ezek segítsége nélkül egyetlen év leforgása alatt bizonyosan kipusztulna. A hímek és a termékeny nőstények ugyanis semmiféle munkát nem végeznek, és a dolgozók, vagyis a meddő nőstények, noha a rabszolgák foglyul ejtésekor igen erélyesek és bátrak, ezen az egy dolgon kívül másféle munkát szintén nem végeznek. Nem képesek saját hangyabolyt építeni vagy a lárváikat etetni. Amikor a régi boly vagy fészek alkalmatlanná válik és ki kell vándorolniuk, akkor a rabszolgák lesznek azok, amelyek a vándorlásról döntenek, és uraikat a szó szoros értelmében a rágóik között cipelik tova. Ezek az urak annyira tehetetlenek, hogy amikor Huber közülük harmincat rabszolgák nélkül elkülönített, de ugyanakkor bőségesen ellátta őket kedvenc táplálékukkal, sőt még a lárváikat és bábjaikat is melléjük rakta, hogy munkára ingerelje őket, akkor semmit sem tettek. Magukat sem voltak képesek táplálni, és sokan közülük éhen is pusztultak. Huber ezután betett egyetlen rabszolgát, egy másik fajtájú hangyát (F. fusca), amely rögtön munkához látott, megetette és megmentette a túlélőket, készített néhány sejtkamrát, ápolta a lárvákat, és mindent rendbe hozott. Mi lehetne különösebb e hiteles tényeknél? Ha nem ismernénk más rabszolgatartó hangyafajokat is, akkor teljesen reménytelen kísérlet lenne azon gondolkodni, hogyan alakult ki egy ilyen csodálatos ösztön.
Rabszolgatartó ösztön. Ezt a figyelemre méltó ösztönt a Formica (Polyerges) rufescensnél először Pierre Huber fedezte fel, aki még nagyhírű apjánál is jobb megfigyelő. Ez a hangyafaj teljes mértékben a rabszolgáitól függ, ezek segítsége nélkül egyetlen év leforgása alatt bizonyosan kipusztulna. A hímek és a termékeny nőstények ugyanis semmiféle munkát nem végeznek, és a dolgozók, vagyis a meddő nőstények, noha a rabszolgák foglyul ejtésekor igen erélyesek és bátrak, ezen az egy dolgon kívül másféle munkát szintén nem végeznek. Nem képesek saját hangyabolyt építeni vagy a lárváikat etetni. Amikor a régi boly vagy fészek alkalmatlanná válik és ki kell vándorolniuk, akkor a rabszolgák lesznek azok, amelyek a vándorlásról döntenek, és uraikat a szó szoros értelmében a rágóik között cipelik tova. Ezek az urak annyira tehetetlenek, hogy amikor Huber közülük harmincat rabszolgák nélkül elkülönített, de ugyanakkor bőségesen ellátta őket kedvenc táplálékukkal, sőt még a lárváikat és bábjaikat is melléjük rakta, hogy munkára ingerelje őket, akkor semmit sem tettek. Magukat sem voltak képesek táplálni, és sokan közülük éhen is pusztultak. Huber ezután betett egyetlen rabszolgát, egy másik fajtájú hangyát (F. fusca), amely rögtön munkához látott, megetette és megmentette a túlélőket, készített néhány sejtkamrát, ápolta a lárvákat, és mindent rendbe hozott. Mi lehetne különösebb e hiteles tényeknél? Ha nem ismernénk más rabszolgatartó hangyafajokat is, akkor teljesen reménytelen kísérlet lenne azon gondolkodni, hogyan alakult ki egy ilyen csodálatos ösztön.