Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
De igen az. Az egésznek az a lényege, hogy bár sátánizmus, de a sátán nem egy személyiség vagy valami, aki megmondja, hogy mit csinálj, hanem valami olyasmi, hogy a benned rejlő erő meg ilyenek. De azt csak akkor, ha túl akarjuk bonyolítani. Annyi, hogy pár irányelv, hogy hogy cselekedj, ha bölcsen akarsz eljárni. Nekem azért tetszett meg, mert nem a szokásos önámítás, hogy szeretet, meg önzetlenség, meg hasonló képmutató ökörségek, amik jellemzőek nem csak a keresztényekre, hanem az átlagemberekre is, persze csak képmutatás szintjén. Ez végre kimondja, hogy csak azzal foglalkozz, aki ér annyit, aki megérdemli, azt pusztítsd el. Ez a sátánizmus véleményem szerint olyan, mint amilyen az anarchia lehetne. Inkább amolyan eszmei anarchia szerintem. :D Amúgy én mindig is ilyen voltam, mindig is ezt pofáztam, csak nem tudtam sose ilyen jól megfogalmazni, ezért is örültem felettébb, amikor megtaláltam ezeket az elveket.