Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
Nem védek senkit és semmit. Egyszerüen csak szépnek tartom ha van az emberekbe egy kis plussz, ami túl szárnyalja a hétköznapokat. Pld ha megnézel egy igazán igényes filmet egy társasasággal és miután vége csak annyit mondanak : Klassz volt. vagy megtudjátok beszélni az elvonatkoztatásokat. Ugy az utobbi jobban hangzik. Ha egy párkapcsolatba a téma kimerül azzal,hogy mit ettél, s hol voltál, majd szeretlek,,szerintem üres mert nincs benne az a plussz ami ott kell legye n,ami az elvonatkoztatást a realitástól és mégis egy alternativ valóság teremt.
Mert azok a Plusszok amikor méssz az úton és eszedbe ötlik,hogy mi az ami a tested hajtja,hogy lépsz,ahogy lélegzel, a felhők árnyalatai, a lány mosolya a tavaszi estén. Ezek a realitásból ki ragadott és elvonatkoztatott dolgok.
Ezért jó ha az életedhez is van egy plussz, hogy nem csak ez a vérrel,hússal,csontokkal bélelt valami vagyok, hanem valami más AKI ezen a testen keresztül szemléli a világot. Isten, a Mechanizmust, ami ott van mindenhol és aminek részes vagyok.
Az Erő ami össze tartja a Mindent, mely ott van a hétköznapokba és nagy pillanatokba. Az Egy ami rajtam kivül is ott van ,de ott van mélyen bennem is, mert érzem hogy lüktet,
Az Egy ami megosztja magát és dualitást alkot, hogy ki ki járhassa a saját utját, mert mindnyájan azt tesszük Élünk és tapasztalunk. Sokszor csalódunk, és szenvedünk de ez az érem másik oldala. ez a mi Sorsunk amit leélünk a testünkel és az időnkel és mégis e két utobbi dolog nem a miénk MERT cserben hagynak,csak eszközök, hogy segitsenek az átminüsülésbe,hogy magasabb szintre jussunk, meg leljük Önmagunkat aki MINDIG VOLT ,VAN ÉS LESSZ.
Mert azok a Plusszok amikor méssz az úton és eszedbe ötlik,hogy mi az ami a tested hajtja,hogy lépsz,ahogy lélegzel, a felhők árnyalatai, a lány mosolya a tavaszi estén. Ezek a realitásból ki ragadott és elvonatkoztatott dolgok.
Ezért jó ha az életedhez is van egy plussz, hogy nem csak ez a vérrel,hússal,csontokkal bélelt valami vagyok, hanem valami más AKI ezen a testen keresztül szemléli a világot. Isten, a Mechanizmust, ami ott van mindenhol és aminek részes vagyok.
Az Erő ami össze tartja a Mindent, mely ott van a hétköznapokba és nagy pillanatokba. Az Egy ami rajtam kivül is ott van ,de ott van mélyen bennem is, mert érzem hogy lüktet,
Az Egy ami megosztja magát és dualitást alkot, hogy ki ki járhassa a saját utját, mert mindnyájan azt tesszük Élünk és tapasztalunk. Sokszor csalódunk, és szenvedünk de ez az érem másik oldala. ez a mi Sorsunk amit leélünk a testünkel és az időnkel és mégis e két utobbi dolog nem a miénk MERT cserben hagynak,csak eszközök, hogy segitsenek az átminüsülésbe,hogy magasabb szintre jussunk, meg leljük Önmagunkat aki MINDIG VOLT ,VAN ÉS LESSZ.