Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
Elárulnád, hogy mi köze van a század előtti és a modern fizikának az imaginatív koncepciókhoz (isten, Harry Potter) és hogy miért kellett az előbbit idekeverni? Meg mi ez a kifacsart logika: abban a korban valaki azt állítja, hogy Newtonnak nincs igaza, erre te azt mondod, hogy ez lehetséges, majd erről jóval később bebizonyosodik, hogy részint igaz. Te mégis mi a büdös francot csinálsz ebben a teoretikus szituációban a bólogatáson kívül? Mert a lényegi munkát nem te végezted el, hanem a megismerés vágya által vezérelt, ám mindig kétkedő tudósok több generációja. Meg különben is, a Newton korában leledző teoretikus önmagad ugyanúgy bólogatott volna, ha valaki abszolút tökéletes leíró elméletnek nevezi a PNPM-et. Komolyan azt várod el tőlem, hogy ebből a példából kiindulva minden manapság divatos elméletet tartsak potenciálisan igaznak, hátha a jövőben némelyik annak bizonyul? Ez tényleg nihil.