Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
"Itt arról beszélek,hogy amit mondok,azt annyira egyszerű felfogni,hogy ha valakinek ez nem megy,és inkább azt csinálja amit te,az valószínű ezt szántszándékkal teszi,és nem is törekszik a megértésére."
Már elsőre felfogtam, de nem tudom elfogadni, s éppen a "szélsőséges példák" előhozatalával próbálom neked megmutatni, hogy az általad képviselt pozíció miért vállalhatatlan számomra. Lehet, hogy a te kis világod élhető számodra azzal a tudattal, hogy fennáll az esélye annak, hogy tininindzsa harci-teknőcökkel, boszorkányokkal kell osztoznod rajta, miközben egy mindenható entitás Big Bortherként figyel, de könyörgöm, ne akard már másoktól is elvárni ezt a fajta gyermeteg naivitást.
"Nem bicsaklott meg semmi,csak te hiszed ezt."
Igaz is, nem az elmélet bicsaklott meg, csak neked ciki beismerni, hogy kábé ugyanannyi érv szól a Harry Poter és a monoteista istenkép létezése mellett.
"Itt pedig arról beszélek,hogy a te felfogásod milyen,és hogy egyáltalán nem állná meg a helyét tudományos gondolkodásmódként."
A szkepticizmus, a kritikai gondolkodás, satöbbi, összefoglalva a KÉTKEDÉS a tudományos gondolkodás és módszer egyik legfontosabb alapköve.
"Ha már itt tartunk,akkor mi is szól Isten létezése ellen?Ami kétséget kizáróan bebizonyítaná,hogy nem létezik."
Könyörgöm, az 523-as hozzászólásodban, miután arra kértünk, hogy definiáld a "felsőbb értelmet", te magad ismerted be, hogy ha konkretizálnád a koncepciót, már önmagában cáfolhatóvá válna az adott istenkép létezése, ráadásul kapásból háromféle isten-világ relációt tártál elénk. Vegyük csak sorra.
"Nem feltétlenül mindenható,mindentudó."
Akkor mi a picsáért kellene felsőbb értelemnek, netán istennek becézni?
"Egy hatalom,aki közvetve vagy közvetlenül befolyásolja azt a világot,amit mi tapasztalunk."
A világon semmi, mondom SEMMI sem utal arra, hogy bármiféle felső hatalom befolyásolná a világunkat. Nulla. Zéró. Nyista. S még mielőtt megfordítanád a kérdés, így hogy "no de nem utal semmi ellene sem, hööööörrrrr", akkor én megint csak azt mondanám, hogy az ellen sem szól semmi, hogy nem az óriás spagettiszörny vagy a láthatatlan rózsaszín egyszarvú a mindenség mindenkori ura/úrnője. S hogy a tudomány, s a racionális emberek miért nem "nyitottak" ezekre a transzcendentális ötletekre? Lex parsimoniae.
"Esetleg csak megteremtette,és figyeli,vagy még csak nem is ő teremtette."
Az itt tetten érhető bizonytalanság önmagáért beszél, így nem is kommentálnám.
Amennyiben minden konkrét istenképről megállapítható, hogy nem fedi a valóságot, s csupán képzelet-szülte koncepciók, ráadásul ezen koncepciók többsége egymásnak gyökeresen ellentmond, akkor a logikus következtetés nem az, hogy egyszer csak mégis találni fogunk valami olyan entitást, amelyre illeni fognak valamelyik konkretizált istenkép jellemzői, hanem az, hogy sohasem fogunk olyan entitást találni amely önmagában kielégítene bármilyen típusú isten-definíciót (legyen az egy adott vallásé, vagy mondjuk a tiédhez hasonló bizonytalan-szubjektív definíció), kivéve, ha végtelen számú isten-variációt tartasz lehetségesnek. Ebben az esetben fel sem merül a valószínűség problémája, ugyanis a végtelen számú isten-variáció valamelyikének létezési esélye ugyanúgy a nulla felé tendál, mint a többié (végtelen mínusz egyé). Felmerül hát a kérdés: mi értelme van, nyitva hagyni egy ilyen abszurd és ellentmondásos problémát?
Már elsőre felfogtam, de nem tudom elfogadni, s éppen a "szélsőséges példák" előhozatalával próbálom neked megmutatni, hogy az általad képviselt pozíció miért vállalhatatlan számomra. Lehet, hogy a te kis világod élhető számodra azzal a tudattal, hogy fennáll az esélye annak, hogy tininindzsa harci-teknőcökkel, boszorkányokkal kell osztoznod rajta, miközben egy mindenható entitás Big Bortherként figyel, de könyörgöm, ne akard már másoktól is elvárni ezt a fajta gyermeteg naivitást.
"Nem bicsaklott meg semmi,csak te hiszed ezt."
Igaz is, nem az elmélet bicsaklott meg, csak neked ciki beismerni, hogy kábé ugyanannyi érv szól a Harry Poter és a monoteista istenkép létezése mellett.
"Itt pedig arról beszélek,hogy a te felfogásod milyen,és hogy egyáltalán nem állná meg a helyét tudományos gondolkodásmódként."
A szkepticizmus, a kritikai gondolkodás, satöbbi, összefoglalva a KÉTKEDÉS a tudományos gondolkodás és módszer egyik legfontosabb alapköve.
"Ha már itt tartunk,akkor mi is szól Isten létezése ellen?Ami kétséget kizáróan bebizonyítaná,hogy nem létezik."
Könyörgöm, az 523-as hozzászólásodban, miután arra kértünk, hogy definiáld a "felsőbb értelmet", te magad ismerted be, hogy ha konkretizálnád a koncepciót, már önmagában cáfolhatóvá válna az adott istenkép létezése, ráadásul kapásból háromféle isten-világ relációt tártál elénk. Vegyük csak sorra.
"Nem feltétlenül mindenható,mindentudó."
Akkor mi a picsáért kellene felsőbb értelemnek, netán istennek becézni?
"Egy hatalom,aki közvetve vagy közvetlenül befolyásolja azt a világot,amit mi tapasztalunk."
A világon semmi, mondom SEMMI sem utal arra, hogy bármiféle felső hatalom befolyásolná a világunkat. Nulla. Zéró. Nyista. S még mielőtt megfordítanád a kérdés, így hogy "no de nem utal semmi ellene sem, hööööörrrrr", akkor én megint csak azt mondanám, hogy az ellen sem szól semmi, hogy nem az óriás spagettiszörny vagy a láthatatlan rózsaszín egyszarvú a mindenség mindenkori ura/úrnője. S hogy a tudomány, s a racionális emberek miért nem "nyitottak" ezekre a transzcendentális ötletekre? Lex parsimoniae.
"Esetleg csak megteremtette,és figyeli,vagy még csak nem is ő teremtette."
Az itt tetten érhető bizonytalanság önmagáért beszél, így nem is kommentálnám.
Amennyiben minden konkrét istenképről megállapítható, hogy nem fedi a valóságot, s csupán képzelet-szülte koncepciók, ráadásul ezen koncepciók többsége egymásnak gyökeresen ellentmond, akkor a logikus következtetés nem az, hogy egyszer csak mégis találni fogunk valami olyan entitást, amelyre illeni fognak valamelyik konkretizált istenkép jellemzői, hanem az, hogy sohasem fogunk olyan entitást találni amely önmagában kielégítene bármilyen típusú isten-definíciót (legyen az egy adott vallásé, vagy mondjuk a tiédhez hasonló bizonytalan-szubjektív definíció), kivéve, ha végtelen számú isten-variációt tartasz lehetségesnek. Ebben az esetben fel sem merül a valószínűség problémája, ugyanis a végtelen számú isten-variáció valamelyikének létezési esélye ugyanúgy a nulla felé tendál, mint a többié (végtelen mínusz egyé). Felmerül hát a kérdés: mi értelme van, nyitva hagyni egy ilyen abszurd és ellentmondásos problémát?