Képzeljük el, hogy gyerekek kórusban azt éneklik, hogy kb. 2000 éve valami furcsa srác kitalálta, hogy minket Isten teremtett... Hát nem lenne felháborító?
"Pontosan,az ellen sem szól semmi,csak míg az egyik számomra és sokak számára valószínűtlen,és engem egyáltalán nem is érdekel jelen pillanatban,addig az,amiről eddig is beszltünk,már érdekesebb."
Szóval az az istenkép élvez prioritást, amelyik "érdekesebb". (~populárisabb). Hát ez vicces, mert akkor ezek szerint a muszlim verzió viszi a pálmát (a keresztény felekezetek pontosan az istenképeik közti eltérések miatt oszlanak meg). Nos, én inkább azt mondom, hogy ne is akarjuk ennek a szörnyegyháznak az istenét felfedezni.
"Nem hiszem,hogy te vagy bárki a világon,minden konkrét istenképről tudná,hogy az nem fedi a valóságot."
Ennyit sikerült leszűrnöd ebből a tisztán logikai bevezetésből? Kár. Na akkor még egyszer. Egy istenkép attribútumait tekintve végtelen számú isten-verzió képzelhető el, s mivel az általunk ismert földi (~konkrét) vallások közül egyik mögött sem áll megdönthetetlen bizonyíték az általa imádott isten(ek) létezésére vonatkozóan, ezért nincs okunk azt feltételezni, hogy bármelyik teoretikusan elképzelhető istenkép "inkább" létezhet a meglévőknél, vagy hogy bármelyik meglévő isten-definíciónk jobban illene a valóságra, mint a másik. Ebből az következik, hogy csak akkor hagyhatod nyitva a kérdést (létezik-e isten/istenek), ha végtelen számú isten-verziónak tulajdonítasz létezési potenciált, ám abban a szent (heh) pillanatban, hogy ezt megteszed, már nem isten/istenek létezésének kérdését hagyod nyitva, hanem a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényben található gondolatot, miszerint egy végtelen univerzumban, ahol valaminek a legkisebb esélye is fennáll a létezésre, annak a dolognak, jelenségnek szükségszerűen léteznie kell valahol, valamikor. Te a monoteista istenképet találod érdekesnek, én viszont egy olyan fának örülnék, amelyről pizzát lehet szüretelni (az előbbi kitétel alapján akár ezt is tekinthetnénk egyfajta istennek :D ), logikusan nézve kábé mindkettő létezési esélye ugyanakkora (nem ismert), ám a helyzet az, hogy mindkettő nélkül, s főként mindkettő létének/nemlétének ismerete nélkül is mindketten kurva jól megvagyunk. Lehet, hogy te képes vagy tudatosan szelektálni, hogy mire vagy "nyitott", de nekem nem áll rendelkezésemre ez a luxus amikor a józan észnek ellentmondó koncepciók valóságtartalmáról kellene állást foglalnom, főként úgy, ha egy ilyen mesterségesen generált problémáról van szó (tehát nyitottnak kell-e lennünk valamire, aminek "felfedezésére" sem múltbéli ismereteink, sem aktuális tudásanyagunk alapján nem számíthatunk?). Ne értsd félre, ha a Plutó mögött bujkálva megtaláljuk mondjuk a bibliai vén szemétládát, akkor azt mondom, hajrá, invitáljuk be egy laborba, vizsgáljuk meg ki fia kölke, de könyörgöm, ameddig ez nem történik meg, ne kelljen már azzal az abszurd tudattal élnem, hogy talán tényleg meg fogjuk találni a monoteista istent (vagy ha már itt tartunk bármelyik isten-verziót).
Szóval az az istenkép élvez prioritást, amelyik "érdekesebb". (~populárisabb). Hát ez vicces, mert akkor ezek szerint a muszlim verzió viszi a pálmát (a keresztény felekezetek pontosan az istenképeik közti eltérések miatt oszlanak meg). Nos, én inkább azt mondom, hogy ne is akarjuk ennek a szörnyegyháznak az istenét felfedezni.
"Nem hiszem,hogy te vagy bárki a világon,minden konkrét istenképről tudná,hogy az nem fedi a valóságot."
Ennyit sikerült leszűrnöd ebből a tisztán logikai bevezetésből? Kár. Na akkor még egyszer. Egy istenkép attribútumait tekintve végtelen számú isten-verzió képzelhető el, s mivel az általunk ismert földi (~konkrét) vallások közül egyik mögött sem áll megdönthetetlen bizonyíték az általa imádott isten(ek) létezésére vonatkozóan, ezért nincs okunk azt feltételezni, hogy bármelyik teoretikusan elképzelhető istenkép "inkább" létezhet a meglévőknél, vagy hogy bármelyik meglévő isten-definíciónk jobban illene a valóságra, mint a másik. Ebből az következik, hogy csak akkor hagyhatod nyitva a kérdést (létezik-e isten/istenek), ha végtelen számú isten-verziónak tulajdonítasz létezési potenciált, ám abban a szent (heh) pillanatban, hogy ezt megteszed, már nem isten/istenek létezésének kérdését hagyod nyitva, hanem a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényben található gondolatot, miszerint egy végtelen univerzumban, ahol valaminek a legkisebb esélye is fennáll a létezésre, annak a dolognak, jelenségnek szükségszerűen léteznie kell valahol, valamikor. Te a monoteista istenképet találod érdekesnek, én viszont egy olyan fának örülnék, amelyről pizzát lehet szüretelni (az előbbi kitétel alapján akár ezt is tekinthetnénk egyfajta istennek :D ), logikusan nézve kábé mindkettő létezési esélye ugyanakkora (nem ismert), ám a helyzet az, hogy mindkettő nélkül, s főként mindkettő létének/nemlétének ismerete nélkül is mindketten kurva jól megvagyunk. Lehet, hogy te képes vagy tudatosan szelektálni, hogy mire vagy "nyitott", de nekem nem áll rendelkezésemre ez a luxus amikor a józan észnek ellentmondó koncepciók valóságtartalmáról kellene állást foglalnom, főként úgy, ha egy ilyen mesterségesen generált problémáról van szó (tehát nyitottnak kell-e lennünk valamire, aminek "felfedezésére" sem múltbéli ismereteink, sem aktuális tudásanyagunk alapján nem számíthatunk?). Ne értsd félre, ha a Plutó mögött bujkálva megtaláljuk mondjuk a bibliai vén szemétládát, akkor azt mondom, hajrá, invitáljuk be egy laborba, vizsgáljuk meg ki fia kölke, de könyörgöm, ameddig ez nem történik meg, ne kelljen már azzal az abszurd tudattal élnem, hogy talán tényleg meg fogjuk találni a monoteista istent (vagy ha már itt tartunk bármelyik isten-verziót).