Egy beszélgetés alkalmával ajánlották a videót, mivel én is ellene vagyok! Gondoltam, beküldöm az Izére, úgyis lesz belőle nagy vita (és már az elején beszólogatás is, bár, nem ez volt vele a szándékom, az már a ti saratok...)
Valójában ennek a videónak is az a lényege, hogy elgondolkodtasson, milyen eljárás ez valójában... (Amúgy csak úgy a 3/5-e ultrahangos kép, ha valaki nem nézte volna végig.)
Ivanhoo, szerintem a gondolkodás folyamatosan alakul ki, nem is erről van szó, hanem a reagálásról. Ha megégeted a kezed, nem azon gondolkodsz, hogy "húbameg, de rohadt forró, csak el kéne már venni a kezem, mert aztán még jobban fájni fog", hanem csak szimplán elveszed, reflexből, ha úgy vesszük, ösztönből. Akció - reakció... És utána gondolkodsz el rajta, de nem is leginkább azon, hanem hogy mit tegyél (jelen esetben hűteni valahogy az égett felületet). Nem tudom, hogy gondolkodik-e a magzat, de érez és érzékel. Már a fogantatástól kezdve minden hatással van rá, ami az anyával történik, jó is, rossz is.
Szerintem az téves hozzáállás, hogy az emberek elbasszák az életüket egy gyerekkel... Karrierista szempontból persze az... Talán ezért nem tud kommunikálni annyi gyerek a szüleivel... Aki nem akar gyereket, védekezzen, vagy fogja vissza magát, vagy köttesse el magát... Tudom, hogy egyik védekezési módszer sem 100%-os! De ez szerintem baromira nagy hiba... Nem hinném, hogy nagyon megszakadna azon nők szíve, akik elvetetik a gyereküket, mert azt akarják... Akinek meg összejön, azért gondolja végig, mert a legtöbb esetben az abortusz után nem lehet a nőnek többé gyereke. És ha 10 év után meggondolja magát, és szülne mégis?
Az, hogy valaki lelkileg hogy áll a gyerekvállalásra, szerintem úgyis alakul közben, az első gyerekkel tanulja meg az ember, hogyan kell szülőnek lenni, ehhez nem adnak bizonyítványt. Szerintem csak menet közben jön rá az ember, hogy ez végül is hogy megy neki... Anyagilag más kérdés, de sok esetben a család tud segíteni. Több rokonom is nemrégiben vállalt gyereket, és nem állnak valami hú, de jól, mégis ott a gyerek, mert többen segítenek nekik.
Nem értem azt a gondolkodást, hogy ha a gyerek nem módosabb családba született, ha ANYAGILAG nem tudnak neki mindent megadni (nem is kell, tanuljon meg a gyerek lemondani is - meg amúgy úgy érzem, ezek a mindent megadások nem az alap dolgokra szorítkoznak...), akkor már nyomorba született, akkor nem is érdemes életet adni neki... Jó, az alap dolgok persze szükségesek, de arra nem gondol az, aki ezt vallja, hogy a normális szülők, akik foglalkoznak is a gyerekkel, esetleg testvérek, akik léte már többre tanítja a gyereket, mint akármilyen szuper játék, sokkal inkább szükségesek, mint az, hogy mindenre legyen pénz, amit a gyerek csak elképzel magának...? Vagy netán a világon mindenütt és mindenkor, ahol szegényebb családba születne a gyerek, el kellett volna vetetni...? Ez mondjuk megoldás lett volna a népesedésre, de lehet, aki ezt kitalálta, az sem született volna meg...
Meg az addig tény, hogy túlnépesedés van, de azt is meg kellene nézni, hogy melyik kontinensen szaporodnak a leginkább, és melyik kontinensen van a legtöbb abortusz... Nem ugyanaz...
Persze, lehet pro és kontra, de én leginkább azokat az érveket nem tudom elfogadni, amelyek arról beszélnek, hogy a gyerek nyűg, a gyerek gond, a gyerek miatt nincs élet, a gyerekkel csak elkúrja az ember az életét... Tudom, hogy nehéz, főleg manapság, ahol a kormány tevékenysége lassan szinte teljesen ellentétes az élettel, de ezeket talán sosem fogom tudni megérteni...
Mert azon addig tényleg el lehet gondolkodni, hogy egy HIV fertőzött anyának a gyereke is ugyanúgy fertőzött lesz, és gyógyíthatatlan, szóval így kezdeni az életet már alapból elvágja az egészet... De ki mondja meg, hogy ki élhet, és ki nem? Aki életében szerzi meg ezt a vírust, azt ápoljuk, de aki így születik (és nem tehet róla), már alapból haljon meg...?
Itt az ember vagy gyilkosságnak tartja az abortuszt (véleményem szerint az), vagy nem... De szerintem a két fél nem ugyanabból a szemszögből nézi ezt az egészet. A mai napig amúgy kórházi hulladékként kezelik az abortált magzatokat, kukába vágják, és veszélyes anyagként elégetik, majd valahova csak ledobják, és kész... De a halva született csecsemőnek már kijár a temetés...
És mi van, ha a gyerek 8 éves korára jut oda a szülő anyagilag, hogy nem tudja tovább vállalni a gyereket...? Aki gyereket azért nem vállalna, mert nem tudna neki megadni mindent, mit mondana az ilyen szülőnek? Adják állami gondozásba? Kaparják el (csak itt már a kert végében...?), vagy mi???
Az egész kérdéssel amúgy az a legnagyobb gondom, hogy szerintem sokan utólag gondolkodnak, akkor meg már könnyű, de késő is okosnak lenni...
Valójában ennek a videónak is az a lényege, hogy elgondolkodtasson, milyen eljárás ez valójában... (Amúgy csak úgy a 3/5-e ultrahangos kép, ha valaki nem nézte volna végig.)
Ivanhoo, szerintem a gondolkodás folyamatosan alakul ki, nem is erről van szó, hanem a reagálásról. Ha megégeted a kezed, nem azon gondolkodsz, hogy "húbameg, de rohadt forró, csak el kéne már venni a kezem, mert aztán még jobban fájni fog", hanem csak szimplán elveszed, reflexből, ha úgy vesszük, ösztönből. Akció - reakció... És utána gondolkodsz el rajta, de nem is leginkább azon, hanem hogy mit tegyél (jelen esetben hűteni valahogy az égett felületet). Nem tudom, hogy gondolkodik-e a magzat, de érez és érzékel. Már a fogantatástól kezdve minden hatással van rá, ami az anyával történik, jó is, rossz is.
Szerintem az téves hozzáállás, hogy az emberek elbasszák az életüket egy gyerekkel... Karrierista szempontból persze az... Talán ezért nem tud kommunikálni annyi gyerek a szüleivel... Aki nem akar gyereket, védekezzen, vagy fogja vissza magát, vagy köttesse el magát... Tudom, hogy egyik védekezési módszer sem 100%-os! De ez szerintem baromira nagy hiba... Nem hinném, hogy nagyon megszakadna azon nők szíve, akik elvetetik a gyereküket, mert azt akarják... Akinek meg összejön, azért gondolja végig, mert a legtöbb esetben az abortusz után nem lehet a nőnek többé gyereke. És ha 10 év után meggondolja magát, és szülne mégis?
Az, hogy valaki lelkileg hogy áll a gyerekvállalásra, szerintem úgyis alakul közben, az első gyerekkel tanulja meg az ember, hogyan kell szülőnek lenni, ehhez nem adnak bizonyítványt. Szerintem csak menet közben jön rá az ember, hogy ez végül is hogy megy neki... Anyagilag más kérdés, de sok esetben a család tud segíteni. Több rokonom is nemrégiben vállalt gyereket, és nem állnak valami hú, de jól, mégis ott a gyerek, mert többen segítenek nekik.
Nem értem azt a gondolkodást, hogy ha a gyerek nem módosabb családba született, ha ANYAGILAG nem tudnak neki mindent megadni (nem is kell, tanuljon meg a gyerek lemondani is - meg amúgy úgy érzem, ezek a mindent megadások nem az alap dolgokra szorítkoznak...), akkor már nyomorba született, akkor nem is érdemes életet adni neki... Jó, az alap dolgok persze szükségesek, de arra nem gondol az, aki ezt vallja, hogy a normális szülők, akik foglalkoznak is a gyerekkel, esetleg testvérek, akik léte már többre tanítja a gyereket, mint akármilyen szuper játék, sokkal inkább szükségesek, mint az, hogy mindenre legyen pénz, amit a gyerek csak elképzel magának...? Vagy netán a világon mindenütt és mindenkor, ahol szegényebb családba születne a gyerek, el kellett volna vetetni...? Ez mondjuk megoldás lett volna a népesedésre, de lehet, aki ezt kitalálta, az sem született volna meg...
Meg az addig tény, hogy túlnépesedés van, de azt is meg kellene nézni, hogy melyik kontinensen szaporodnak a leginkább, és melyik kontinensen van a legtöbb abortusz... Nem ugyanaz...
Persze, lehet pro és kontra, de én leginkább azokat az érveket nem tudom elfogadni, amelyek arról beszélnek, hogy a gyerek nyűg, a gyerek gond, a gyerek miatt nincs élet, a gyerekkel csak elkúrja az ember az életét... Tudom, hogy nehéz, főleg manapság, ahol a kormány tevékenysége lassan szinte teljesen ellentétes az élettel, de ezeket talán sosem fogom tudni megérteni...
Mert azon addig tényleg el lehet gondolkodni, hogy egy HIV fertőzött anyának a gyereke is ugyanúgy fertőzött lesz, és gyógyíthatatlan, szóval így kezdeni az életet már alapból elvágja az egészet... De ki mondja meg, hogy ki élhet, és ki nem? Aki életében szerzi meg ezt a vírust, azt ápoljuk, de aki így születik (és nem tehet róla), már alapból haljon meg...?
Itt az ember vagy gyilkosságnak tartja az abortuszt (véleményem szerint az), vagy nem... De szerintem a két fél nem ugyanabból a szemszögből nézi ezt az egészet. A mai napig amúgy kórházi hulladékként kezelik az abortált magzatokat, kukába vágják, és veszélyes anyagként elégetik, majd valahova csak ledobják, és kész... De a halva született csecsemőnek már kijár a temetés...
És mi van, ha a gyerek 8 éves korára jut oda a szülő anyagilag, hogy nem tudja tovább vállalni a gyereket...? Aki gyereket azért nem vállalna, mert nem tudna neki megadni mindent, mit mondana az ilyen szülőnek? Adják állami gondozásba? Kaparják el (csak itt már a kert végében...?), vagy mi???
Az egész kérdéssel amúgy az a legnagyobb gondom, hogy szerintem sokan utólag gondolkodnak, akkor meg már könnyű, de késő is okosnak lenni...