Tiszta sor, de igen is álljon nyitva az abortusz lehetősége, mert BÁRMI megtörténhet.
Most már tényleg muszáj elmondanom egy személyes történetet, hogy összeálljon. A baráti körömben volt egy pár, akik relatíve hosszú ideig, majd három évig voltak együtt. Velem egykorúak így nem függetlenek a családjuktól még most sem, ennek ellenére semmilyen tekintetben sem vitatható el tőlük a jog, hogy összebújjanak amikor csak kedvük szottyan. Na szóval a lány egyszerűen allergiás az óvszerre. Hülyén hangzik, pedig létező jelenség: a nők bizonyos hányada egyszerűen intoleráns az óvszeren található síkosító anyag egyes összetevőire. Nem maradt hát más, mint a fogamzásgátló tabletta, aminél mindig fennáll a veszély, hogy a nő szervezete idővel alkalmazkodik a gyógyszer hatóanyagaihoz, s bizonyos fokú termékenység továbbra is fennáll. Na most ez a pár rengeteget kefélt. Ne ilyen heti 4-5 alkalomban gondolkodjatok, hanem úgy heti 10-15-ben. Minden elővigyázatosságuk ellenére a lány teherbe esett. A lány megtartotta volna a babát, de csak akkor, ha ezzel a sráccal együtt nevelheti fel. A baj az, hogy míg a lány relatíve jó családi körülményekhez szokott, addig a srác mondhatni a létminimumon élt (elvált szülők, egy testvér, az anya minimálbéren él, apa nem fizetett gyerektartást, perköltségre meg nincs pénzük). A srác nem meglepő módon nemet mondott, s abban maradtak, hogy ha eljön az ideje akkor később három gyereket is bevállalnak, de abban a konkrét szituációban az abortusz tűnt a legjobb megoldásnak. Megtörtént, nem voltak komplikációk, a pár azóta más okok miatt már szét is ment. Szerinted jobb lett volna, ha a nyilvánvalóan nem "egymásnak teremtett" fiú is lány döntés híján arra kényszerül, hogy már nem csak a saját, de egy nem tervezett gyerek sorsáért is felelősséggel tartozzanak? Pályakezdőként, 21 évesen, úgy, hogy egyikük a saját életkörülményeit is alig tudja fenntartani 12 órás robotolással egy minimálbéres munkahelyen?
Most már tényleg muszáj elmondanom egy személyes történetet, hogy összeálljon. A baráti körömben volt egy pár, akik relatíve hosszú ideig, majd három évig voltak együtt. Velem egykorúak így nem függetlenek a családjuktól még most sem, ennek ellenére semmilyen tekintetben sem vitatható el tőlük a jog, hogy összebújjanak amikor csak kedvük szottyan. Na szóval a lány egyszerűen allergiás az óvszerre. Hülyén hangzik, pedig létező jelenség: a nők bizonyos hányada egyszerűen intoleráns az óvszeren található síkosító anyag egyes összetevőire. Nem maradt hát más, mint a fogamzásgátló tabletta, aminél mindig fennáll a veszély, hogy a nő szervezete idővel alkalmazkodik a gyógyszer hatóanyagaihoz, s bizonyos fokú termékenység továbbra is fennáll. Na most ez a pár rengeteget kefélt. Ne ilyen heti 4-5 alkalomban gondolkodjatok, hanem úgy heti 10-15-ben. Minden elővigyázatosságuk ellenére a lány teherbe esett. A lány megtartotta volna a babát, de csak akkor, ha ezzel a sráccal együtt nevelheti fel. A baj az, hogy míg a lány relatíve jó családi körülményekhez szokott, addig a srác mondhatni a létminimumon élt (elvált szülők, egy testvér, az anya minimálbéren él, apa nem fizetett gyerektartást, perköltségre meg nincs pénzük). A srác nem meglepő módon nemet mondott, s abban maradtak, hogy ha eljön az ideje akkor később három gyereket is bevállalnak, de abban a konkrét szituációban az abortusz tűnt a legjobb megoldásnak. Megtörtént, nem voltak komplikációk, a pár azóta más okok miatt már szét is ment. Szerinted jobb lett volna, ha a nyilvánvalóan nem "egymásnak teremtett" fiú is lány döntés híján arra kényszerül, hogy már nem csak a saját, de egy nem tervezett gyerek sorsáért is felelősséggel tartozzanak? Pályakezdőként, 21 évesen, úgy, hogy egyikük a saját életkörülményeit is alig tudja fenntartani 12 órás robotolással egy minimálbéres munkahelyen?