Nem ez volt a lényeg, ez csupán adalék volt. A lány minden áron a fiúval együtt akarta volna felnevelni a születendő gyereket, aki viszont nem állt erre készen. A lány nem akart úgy szülni, hogy a szerelme nem fogadja tárt karokkal a kölyköt, s ki hibáztathatná érte? Az adott szituációban az ő szerelme erősebb érzelemnek bizonyult az anyai ösztönnél, s meghozott egy igen nehéz döntést. Igazából ennyi az össz érvem erre a konkrét szituációra vonatkozóan: egy személyes ügyben, személyes döntés született, amit nem kötelező elfogadni, de tiszteletben kell tartani (s abba már bele se mennék, hogy milyen poklok poklát kellett a lánynak átélnie az előzetes pszichoterápián, ahol mint már mondtam, ha tehetik, megpróbálják lebeszélni az abortusz előtt álló nőket. Itt majdnem sikerült).