Figy! Te ideális esetet feltételezel. Vegyünk egy átlagos abortuszos esetet (nem a megállapodott, biztos egzisztenciával rendelkező nők szoktak abortuszt kérni...). Ez pedig a következő: adva van egy tizenéves (esetleg korai huszonéves) kiscsaj, aki - már csak a kamaszsága, lázadó korszaka miatt is - nincs túl jó kapcsolatban a szüleivel. Száz felől száz impulzus éri, a suliban teljesítenie kéne, ha tovább akar tanulni, vagy szakmát akar szerezni, ugyanakkor tombolnak benne a hormonok, és mindenhonnan az árad felé, hogy valósítsa meg önmagát, járja a saját útját, stb. (csak innentől ugye elengedik a kezét...). Szabad is akar lenni, végre önállóan, spontán módon élni, ugyanakkor a társadalom baromi nagy tudatosságot vár el tőle a jövője megtervezését illetően. Rengeteg lehetősége van, de a nyomás, a bizonytalansága, tapasztalatlansága miatt nem, vagy csak nagyon nehezen hoz döntéseket. Azt se tudja, mit kezdjen magával, hol a helye a világban.
Meg adva van egy ugyanilyen kiscsávó... Na, ezek összejönnek, és véletlenül, pechből, gyakorlatlanságból, stb. becsúszik a baba... A kiscsávó persze megijed, és a könnyebbik megoldást választja, azaz lelép...(nem is lehet hibáztatni, éretlen még ő is...).
A szülők persze tajtékoznak, amikor kiderül a dolog, a barátnők megvetik, eltávolodnak tőle, mert innentől ő "problémás" lesz, a tanároktól meg nem fog egy kamasz segítséget kérni (meg nem is biztos, hogy van a közelében olyan, aki adhatna...).
Annak, hogy valaki ilyen helyzetben úgy neveljen fel egy gyereket, hogy mindent megad neki, amire szüksége van (elsősorban nem az anyagiakat értem, de az hozzá tartozik), és közben ő sem megy tönkre ebben, annak az esélye a nullához konvergál...alulról...
Még így is rengetegen vállalnak felkészületlenül gyereket (hiába van párjuk, lakásuk, állásuk), aminek általában épp a gyerek issza meg a levét...
"Nem önmagáról dönt,hanem a gyerekről. 50% az ő része."
Mivel a gyerek (embrió, magzat) döntésképtelen, és 100 %-ban ellátásra szorul, mégpedig az anyja ellátására, ezért a ő döntési joga szerintem automatikusan az anyára hárul, hasonlóan a gondozás alatt álló, cselekvésképtelen emberek helyzetéhez.
Más kérdés, hogy melyik nő hogy él ezzel a döntési joggal, mennyi felelősséget érez a saját tettei, teste, gyereke iránt, és mennyire érzi át a döntés súlyát, fontosságát.
De hogy jó dolgot is mondjak: nagyon sokan végül mégis megtartják a babákat azok közül, akik bármilyen okból abortuszra jelentkeznek. :) (Ez azért nem úgy megy, hogy bemész az utcáról, megműtenek, és kijössz. Először pszichológus, családsegítő, szociális munkás, orvos beszélget el a pácienssel, és hagynak neki gondolkodási időt, hogy elmúljon a kezdeti pánik, és viszonylag higgadtan, átgondoltan tudja meghozni a végleges döntését.)
Meg adva van egy ugyanilyen kiscsávó... Na, ezek összejönnek, és véletlenül, pechből, gyakorlatlanságból, stb. becsúszik a baba... A kiscsávó persze megijed, és a könnyebbik megoldást választja, azaz lelép...(nem is lehet hibáztatni, éretlen még ő is...).
A szülők persze tajtékoznak, amikor kiderül a dolog, a barátnők megvetik, eltávolodnak tőle, mert innentől ő "problémás" lesz, a tanároktól meg nem fog egy kamasz segítséget kérni (meg nem is biztos, hogy van a közelében olyan, aki adhatna...).
Annak, hogy valaki ilyen helyzetben úgy neveljen fel egy gyereket, hogy mindent megad neki, amire szüksége van (elsősorban nem az anyagiakat értem, de az hozzá tartozik), és közben ő sem megy tönkre ebben, annak az esélye a nullához konvergál...alulról...
Még így is rengetegen vállalnak felkészületlenül gyereket (hiába van párjuk, lakásuk, állásuk), aminek általában épp a gyerek issza meg a levét...
"Nem önmagáról dönt,hanem a gyerekről. 50% az ő része."
Mivel a gyerek (embrió, magzat) döntésképtelen, és 100 %-ban ellátásra szorul, mégpedig az anyja ellátására, ezért a ő döntési joga szerintem automatikusan az anyára hárul, hasonlóan a gondozás alatt álló, cselekvésképtelen emberek helyzetéhez.
Más kérdés, hogy melyik nő hogy él ezzel a döntési joggal, mennyi felelősséget érez a saját tettei, teste, gyereke iránt, és mennyire érzi át a döntés súlyát, fontosságát.
De hogy jó dolgot is mondjak: nagyon sokan végül mégis megtartják a babákat azok közül, akik bármilyen okból abortuszra jelentkeznek. :) (Ez azért nem úgy megy, hogy bemész az utcáról, megműtenek, és kijössz. Először pszichológus, családsegítő, szociális munkás, orvos beszélget el a pácienssel, és hagynak neki gondolkodási időt, hogy elmúljon a kezdeti pánik, és viszonylag higgadtan, átgondoltan tudja meghozni a végleges döntését.)