Egyébként a macskák tényleg képesek előrejelezni pl. epilepsziás rohamok bekövetkezését a gazda akaratlan, alig észrevehető testi tüneteiből, amit az orvosok, sőt, maga a beteg sem tud felismerni, megérezni, mert számunkra annyira észrevétlenek. És teljesen maguktól (!) jelzik ezt a gazdájuk felé, mert érzik, hogy az számára kellemetlen, veszélyes állapot - minden előzetes idomítás, tanítás nélkül (!)... Ennyit a haszontalanságukról, önzőségükről és énközpontúságukról... :)
Kiskoromban (Anyám nagy örömére...) sutyiban összehaverkodtam a pincénkbe beköltözött, kóbor, már felnőtt (!) macskákkal, és egy idő után úgy jöttek hozzám, ha megláttak, mintha kiskoruktól kezdve neveltem volna őket, pedig SOHA nem vihettem nekik mást, csak a társaságomat...(még egy tál vizet sem, kajáról nem is beszélve (!)...).
Tény, hogy önállóak. Tény, hogy ha nem tetszik nekik valami, azt a tudtunkra is adják. De épp ezért szerintem sokkal értékesebb a társaságuk, a szeretetük, a kötődésük, mint egy kutyáé, aki annak a gazdának is nyalja a kezét, aki korbáccsal üti... A macska bizalmáért valóban meg kell dolgozni, bizonyítani kell a te szeretetedet is, rohadtul nem elég annyi, hogy te adsz neki enni, meg kiskora óta nálad van, mint egy kutyánál... Ja, hogy ez macerásabb? :) Ja, bocs...ha valakinek csak az számít, hogy minél kevesebb dolga legyen az állattal való kapcsolattartással, az egyáltalán minek kezd bele...?
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kutyák kevesebbek...mások - ennek megvannak a maga evolúciós okai. De csak azért, mert kevésbé behódolók és simulékonyak, nem kell a macskákat sem számító dögöknek tartani.)
Az olyan kutyatulajdonosokat meg, akik direkt uszítják a kutyájukat a macskákra (ha rájuk menne az, ha nem...) egyszerűen eltiltanám bármilyen állat tartásától. Állatot ne azért tartson valaki, hogy az ilyen-olyan komplexusait kiélje...
Sajnos nem lehet macskám, mert nem tudnám neki biztosítani azokat az életkörülményeket, ami szerintem egy macskának kell, de szívesen tartanék én is. (És nem azért, mert ez egy "macskás" oldal, meg mert itt "divat" védeni a macskákat...épp fordítva...ezért szoktam ide. :))
Ha Lassie macska lett volna. ;)
Kiskoromban (Anyám nagy örömére...) sutyiban összehaverkodtam a pincénkbe beköltözött, kóbor, már felnőtt (!) macskákkal, és egy idő után úgy jöttek hozzám, ha megláttak, mintha kiskoruktól kezdve neveltem volna őket, pedig SOHA nem vihettem nekik mást, csak a társaságomat...(még egy tál vizet sem, kajáról nem is beszélve (!)...).
Tény, hogy önállóak. Tény, hogy ha nem tetszik nekik valami, azt a tudtunkra is adják. De épp ezért szerintem sokkal értékesebb a társaságuk, a szeretetük, a kötődésük, mint egy kutyáé, aki annak a gazdának is nyalja a kezét, aki korbáccsal üti... A macska bizalmáért valóban meg kell dolgozni, bizonyítani kell a te szeretetedet is, rohadtul nem elég annyi, hogy te adsz neki enni, meg kiskora óta nálad van, mint egy kutyánál... Ja, hogy ez macerásabb? :) Ja, bocs...ha valakinek csak az számít, hogy minél kevesebb dolga legyen az állattal való kapcsolattartással, az egyáltalán minek kezd bele...?
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kutyák kevesebbek...mások - ennek megvannak a maga evolúciós okai. De csak azért, mert kevésbé behódolók és simulékonyak, nem kell a macskákat sem számító dögöknek tartani.)
Az olyan kutyatulajdonosokat meg, akik direkt uszítják a kutyájukat a macskákra (ha rájuk menne az, ha nem...) egyszerűen eltiltanám bármilyen állat tartásától. Állatot ne azért tartson valaki, hogy az ilyen-olyan komplexusait kiélje...
Sajnos nem lehet macskám, mert nem tudnám neki biztosítani azokat az életkörülményeket, ami szerintem egy macskának kell, de szívesen tartanék én is. (És nem azért, mert ez egy "macskás" oldal, meg mert itt "divat" védeni a macskákat...épp fordítva...ezért szoktam ide. :))