képesek, jobbak az érzékszerveik, ellenben nem a gazdi két szép szeméért teszik, hanem csupán azért, mert az érzékeik változást jeleznek és nem tudják mit kezdjenek vele, így a gazdinak "szólnak", a "család" ellátójának(amúgy a kutyák is képesek jelezni, sőt a kutyákat meg is lehet rá tanítani, hogy ezt tudatosan tegyék). a macskák ugyanis bár nem élnek falkában, azért még laza családi kapcsolatokat ápolnak. ha nincs mit enni lazábbat, ha habzsi-dőzsi van, akkor szorosabbat. a gazdinak semmi más szerepe nincs a családjukban, mint az, hogy ő az élelmezésért felelős egyed. a ragaszkodásuk kizárólag ennek szól. a kiskorodban pátyolgatott macskák amúgy szívesen tartoztak volna hozzád, mert te elfogadtad a jelenlétüket, befogadtad őket a macskacsaládodba és várták, hogy mikor kezdesz el élelmezéssel foglalkozni. gondolhatták is egy idő után, hogy ritka szar vadász lehetsz.
a macskák legendás önállósága pedig nem más mint a butaságuk. helyesebben nem is butaságról van szó, csak arról, hogy a megszokások rabjai, nehezen tanulnak és nagyon lassan képesek csak alkalmazkodni a változásokhoz(mellesleg számos macskafaj ennek köszönheti, hogy éppen készül kihalni).
a bizalmukért pedig nem kell nagyon megdolgozni, elég ha pár hétig enni adsz nekik, rögtön összekötnek az élelemforrással. a törődést persze meghálálják, mint a legtöbb állat, amelyik képes valamilyen családi kapcsolatban élni, de ez nem szeretet, csak törődés. nekem van egy macskám amelyikről már majdnem el lehet hinni, hogy roppantul kedvel, folyton körülöttem sündörög, dörgölőzik, dorombol, odadugja a fejét simogatásra, stb, csak azon bukik el a mutatványa, hogy mikor meglát, mindig megindul a nyálelválasztása és csorog ki a szájából:)
a macska simulékonyabb mint a kutya, de ugyanakkor nem ragaszkodó, ez még nem önállóság és még csak értékesebbé sem teszi a társaságát. annál is inkább, mert bármikor cserben hagy, ha az egyéni érdekei úgy kívánják. számító dögöknek viszont ostobaság tartani, mert akkor tudatosságot kellene feltételezni róluk és rögtön rossz szándékot is. ezek meg mind emberi tulajdonságok.
a macskák legendás önállósága pedig nem más mint a butaságuk. helyesebben nem is butaságról van szó, csak arról, hogy a megszokások rabjai, nehezen tanulnak és nagyon lassan képesek csak alkalmazkodni a változásokhoz(mellesleg számos macskafaj ennek köszönheti, hogy éppen készül kihalni).
a bizalmukért pedig nem kell nagyon megdolgozni, elég ha pár hétig enni adsz nekik, rögtön összekötnek az élelemforrással. a törődést persze meghálálják, mint a legtöbb állat, amelyik képes valamilyen családi kapcsolatban élni, de ez nem szeretet, csak törődés. nekem van egy macskám amelyikről már majdnem el lehet hinni, hogy roppantul kedvel, folyton körülöttem sündörög, dörgölőzik, dorombol, odadugja a fejét simogatásra, stb, csak azon bukik el a mutatványa, hogy mikor meglát, mindig megindul a nyálelválasztása és csorog ki a szájából:)
a macska simulékonyabb mint a kutya, de ugyanakkor nem ragaszkodó, ez még nem önállóság és még csak értékesebbé sem teszi a társaságát. annál is inkább, mert bármikor cserben hagy, ha az egyéni érdekei úgy kívánják. számító dögöknek viszont ostobaság tartani, mert akkor tudatosságot kellene feltételezni róluk és rögtön rossz szándékot is. ezek meg mind emberi tulajdonságok.