egy gyerek nagyon sok dolgot tanul az oviban és nagyon sok olyant, amit te nem tudnál megtanítani neki. azonban nem mindegy, hogy a gyerek mit visz otthonról az oviba. nálunk a pofonfáról akkor kezdtek hullani a levelek, miután elkezdtek oviba járni. rengeteg olyan viselkedésformát szedtek össze a társaiktól, ami nálunk nem volt divat és nem voltunk hajlandóak tolerálni. de ugyanakkor az óvónők sokkal jobban szerettek a lányaimmal foglalkozni, mert készségesek voltak és együttműködők és minden esetben elég volt az a tudás a rendszabályozásukra, amit tanultak. más gyerekeknél viszont ez nem volt elég, mert nem volt alap amire építhették volna azokat a technikákat, ami a gyerekek neveléséhez kellett. egy óvónő sokkal profibb, sokkal többet tud a gyereknevelésről és az esetek nagy részében mikor én fizikai erőszakot alkalmaztam, neki lett volna jobb ötlete is. sajnos a szülő élesben tanulja a gyereknevelést. viszont ugyanakkor az óvónő praktikái sem lettek volna célravezetőek, ha nincs ott a háttérben néhány atyai pofon és a határozott kívánságom, hogy nem akarok rosszat hallani róluk.