Vegyük a farkasfalka példáját. Adott ugye egy alfa pár, kizárólag ők szaporodnak, elsőbbségük van a zsákmány felett, s nagyjából azt tesznek a többi falkataggal, amihez csak kedvük szottyan. A farkas nem egy szofisztikált élőlény, a kommunikáció kimerül a testbeszédben és egy igen szűkös lehetőségekkel bíró audiális jelzésrendszerben. Az alfák így kénytelen kelletlen harapással is nyomatékosítják a dominanciájukat, amely nagyon ritka esetben társul ölési szándékkal, a cél a fájdalomokozás útján történő regulázás. Pont, mint a pofonnál.