Még nem olvastam el az összes kommentet, de elöljáróban annyit hozzáfűznék, hogy én se voltam egy angyal, mindig erős véleményem volt, most is az van, de legalább megtanultam érvelni. Amikor kicsi voltam, általában működött, hogy anyámmal szépen elmentünk, négyszemközt megbeszéltük a dolgokat és utána nem bontottam a rendet. Két esetre emlékszem, amikor fizikai nevelésben is részesültem, amolyan atyai pofon szintjén(nem fáj, csak szimplán elgondolkodtató), de így utólag mindkettő alkalommal egyetértek. Nem lettem miattuk lelki sérült, az egyik kifejezetten hozzájárult, hogy normális legyek. Szerintem kifejezetten indokolt esetben végső megoldásként nem elvetendő dolog, pl hisztinél, mert egy idő után legalább leszokik róla a gyerek. Valamivel felnőttebb fejjel más szülők és kis gyerekeik példáján láttam, hogy hatásos dolog.
Engem az ovónők sose bántottak, és szerintem az legyen is a szülő feladata, hogy így neveljen, ha kell. Az ovónők hívják félre, beszélgessenek el, állítsák sarokba, ami hat. Nálunk még működött. Manapság rendkívül sok ember van, akinek már nem működik a gyerekén, de az egy másik téma, hogy azt hogy lehetne megoldani.
Nincs gyerekem, fiatal is lennék hozzá, nem is vágyok rá, így tapasztalatom nincs, de a szüleimnek van, így azt mondtam el.
Engem az ovónők sose bántottak, és szerintem az legyen is a szülő feladata, hogy így neveljen, ha kell. Az ovónők hívják félre, beszélgessenek el, állítsák sarokba, ami hat. Nálunk még működött. Manapság rendkívül sok ember van, akinek már nem működik a gyerekén, de az egy másik téma, hogy azt hogy lehetne megoldani.
Nincs gyerekem, fiatal is lennék hozzá, nem is vágyok rá, így tapasztalatom nincs, de a szüleimnek van, így azt mondtam el.